A rideg betonfalak ,,kék ruhája" a kerti iszalag (Clematis jackmanii), amely mint nemesített hibrid a C. lanuginosa és a C. viticella alap- (anya-) növényektől származik.
Tulajdonképpen mind a kerti, mind az erdei iszalag (C. vitalba) égövünk kevés liánnövényeihez (kúszószárú cserje) tartozik, s ez a tulajdonsága teszi alkalmassá lugasok, házfalak, erkélyek barátságosabbá tételére.
A boglárkafélékhez tartozó kék, olykor ennek rózsaszínig változó virága, majd termése a családnak megfelelően (mint a kökörcsin) repítőkészülékkel ellátott. Hálás növényünk tartósan virágzik, és bírja a telet. Ott szereti, ahol félárnyékos a hely, és rendszeres vízellátottságú a talaj. Szaporítani magról, dugványról, sőt, bujtással is lehet július-augusztusban, a következő évben pedig a már meggyökerezett hajtást leválasztjuk az anyanövényről. Tavasszal meg kell nyírni, eltávolítva a túl hosszú és túl vékony ágakat, hasonlóképpen ritkítással szellősebbé kell tennünk a dúsabb virágzásért.
Az erdei iszalag bozontos fehér virágairól, ősszel gomolyagszerű terméscsoportjáról ismerszik meg. Ligeterdők, erdőszélek liánja.
