Mindenkinek illett tudnia Kerekerdőn, hogy Lili mint piaci légy minőségellenőrként szolgálta a köz javát a városi központi piacon. Lelkiismeretes munkaerő hírében állt, aki mindennap végigrepülte a standokat, megvizsgálta az árusok portékáit, és ha csapnivaló áruval ámították a kedves vevőt, mondván, hogy eredeti biotermék, addig döngicsélt, míg mindenki észrevette a rothadó részeket.

A főnöke, Bögöly Baltazár nagyon meg volt elégedve a hosszas, lelkiismeretes szolgálattal, és munkatársaival együtt könnyek közt rajzották körül, amikor búcsúzott. Egyedül a kofák örültek a nyugdíjaztatásának, és titokban drukkoltak, nehogy maradásra kényszerítse őt az új nyugdíjtörvény.

Szóval, mint minden szép karriernek, ennek is egyszer vége lett, és a légypecsétes búcsúlevéllel a szárnya alatt Lili kilibbent a piaci életből.

Egy darabig ténfergett otthon, de most még a kofák jóízű pletykáit sem hallgathatta, hát nagyon unatkozott. Így történt, hogy végiggondolta élete folyását, és eszébe jutott, hogy egyszerű falusi légyként kezdte földi pályafutását, vissza hát a gyökerekhez.

Otthon mindenki kitörő örömmel fogadta, Riska tehén büszkén mutogatta őt a borjának, s még a gazdasszony sem csapkodott, amikor az ünnepi asztalra szállt. Volt mesélnivaló bőven, hiszen ismerte mindenkinek az apró titkait, előadást tartott a piaci árfolyam várható alakulásáról, a városi szegény vevőkről, a messziről jött kofák kötény alatti dugipénzéről, a láthatatlan piaci maffiáról. A szomszédbeli apró legyek mind a piaci pályára készültek, sőt, még a muslicák is kedvet kaptak a minőség-ellenőrzéshez.

Teltek-múltak a hetek, és mint minden jónak, ennek is vége szakadt. Az ifjúságot már a szüreti bál érdekelte, a szomszédok el voltak foglalva a befőzéssel, és Lili ismét unatkozni kezdett.

Lassanként kezdett bekíváncsiskodni a szomszédokhoz, és ott végigpásztázott mindent, kritizált — úgy, mint hajdani ellenőr korában.

Először még jó néven vették a megjegyzéseit, próbáltak tanulni belőle, de aztán lassacskán betelt a pohár. Összesúgtak, és megbeszélték Doktor Bubóval, hogy fogadja a rendelőjében Lilit, mert baj van az idegeivel, és lassan az övékkel is.

Lili megtörve érkezett, várva a kinyilatkoztatást valami végzetes kórról, ami nem hagyja őt nyugodni. A doktor meghallgatta a panaszt, és döntött. — Szakmai ártalom — mondta. Gyógyulásként felírta, hogy az erdei gyümölcsök érése idején Lili legyen az eligazító, aki megmondja a medvéknek, hogy merre ép a termés…