,,Lennie kell a modern világban is egy mércének — mondotta Pierre de Coubertin, az újkori olimpiák atyja —, a férfiasság próbájának, amely megmutatja, tulajdonképpen mire is képes az ember. Erre csak egy összetett sportág lehet alkalmas."
Érdekes, hiszen ott volt mintának az ókori olimpiák pentatlonja (dárdavetés, futás, ugrás, diszkoszvetés, birkózás). Coubertin valami mást akart, valami komplexebbet. Úgy esett a választás egy hírvivő harcos legendájából kinőtt öttusára. A legenda így szól: A futár kötelessége teljesítése közben elveszti lovát, kardjával leszúrja az ellenséget, pisztolylövésekkel fedezi további útját, nem ismer természetes akadályt, átússza a folyót, és ismeretlen terepen eljuttatja rendeltetési helyére a parancsot, hogy csapata győzelmét biztosítsa. Nos, ebből könnyen kihámozható az öttusa: lovaglás, vívás, céllövés, úszás és futás.
Az első rangos öttusaversenyt az 1912-es stockholmi olimpián rendezték meg, természetesen svéd sikerrel. Azóta sok idő eltelt, és sok-sok olimpiai, világ- és Európa-bajnokot avattunk. Köztük sok, nagyon sok volt a magyar, sőt, a legnagyobb is magyar — Balczó András.
Most éppen Debrecenben zajlik az Európa-bajnokság, magyar földön. Először a nők léptek színre, francia és német siker született, a magyaroknak mindössze egy ezüstérem jutott a csapatversenyben.
Női egyéni: 1. Amélie Cazé (francia) 5400 p., 2. Lena Schöneborn (német) 5392 p., 3. Donata Rimsaite (litván)... 5. Gyenesei Leila (magyar) 5262 p.
Csapat: 1. Németország 15 624 p., 2. Magyarország 15 556 p. (Gyenesei Leila, Tóth Adrienn, Kovács Sarolta), 3. Nagy-Britannia 15 464 p. (á)
