Meggyőződésem, nincs! Ha ők a mieink — mert azok!!! —, akkor nyugodtan vallhatjuk magunkénak ugyanúgy sportnagyságainkat, hogy csak a legnagyobbakat említsem: Szabó Katit, Balázs Jolánt, Szabóné Orbán Olgát, Jeneiné Gyulai Ilonát, Stahlné Jencsik Katalint, Szabóné Lázár Rékát, Kicsid Gábort, Nagy Irént, Ugron Jozefinát, Radó Ilonát, Derzsi Edét... akik eredményeikkel öregbítették a magyar nemzet hírnevét, akik, bár az anyaország határain túl éltek, sportoltak, nevükkel igazolták együvé tartozásunkat. Kötelességünk tehát, hogy adott pillanatban megemlékezzünk az anyaországi és a határokon túl élő legnagyobbjainkról, eredményeik elismerésével fejet hajtsunk előttük, s méltóképpen tiszteljük sportnagyságukat.
Molnár Endre
Vízilabdázó. Gyergyószentmiklóson született 1945. július 23-án. A gyergyóiak azt mondják, na persze viccesen, hogy Molnár Endre elszaladt a tél elől. Ha itthon marad Gyergyószentmiklóson, minden bizonnyal mint egykori jégkorongkapust ünnepelnénk most. Igaz, az ünneplésből kimaradnának a nagy világversenyek érmei. Maradjunk abban, hogy a sors Molnár Endrének kedvezett. Tizenöt évesen kezdett el vízilabdázni a Budapesti Építőknél, huszonegy évesen átigazolt a Spartacushoz úszóként és vízilabdázóként, s még ebben az évben elnyerte a szövetségi kapitány bizalmát, és meghívást kapott a vízilabda-válogatottba, ahol aztán „röpke" tizennégy év alatt száznyolcvankilencszer védhette a válogatott kapuját, olimpiai játékokon, világ- és Európa-bajnokságokon, világkupa-viadalokon.
Sporteredményei:
1966: Európa-bajnokság, Utrecht — 5. hely
1968. olimpiai játékok, Mexikóváros — bronzérem
1972: olimpiai játékok, München — ezüstérem
1973: világbajnokság, Belgrád — aranyérem
1974: Európa-bajnokság, Bécs — aranyérem
1975: világbajnokság, Cali — ezüstérem
1976: olimpiai játékok, Montreal — aranyérem
1977: Európa-bajnokság, Jönköping — aranyérem
1978: világbajnokság, Berlin — ezüstérem
1979. világkupa — aranyérem
1980: olimpiai játékok, Moszkva — bronzérem.
Öt arany-, három ezüst-, két bronzérem. Csodálatos. Dagadozik is a gyergyóiak melle, akik elismerésükként 2006-ban Gyergyószentmiklós díszpolgárává választották... És minden magyaré is.
A moszkvai olimpia után visszavonult. Egy ideig a Budapesti Spartacus, majd a Budapesti Vasutas Sport Club vezetőedzője volt. 1987-től Kuvaitban edzősködött egészen 1990-ig, amikor hazatért. Ma Budapesten él.
