A statisztikai adatokból és a szakembereknek ezek alapján folytatott beszélgetéseiből felsejlett, hogy az előállt többrétű uniós és országos nehézségek hozadékaként riasztó módon csökkent itthon a minőségi krumplivetőgumót termő területek nagysága, s félő, hogy ez veszélyezteti a hazai és a székelyföldi krumplitermesztést. Márpedig második kenyerünk biztosításáért tenni és áldozni kell, a termesztőknek fel kell emelniük hangjukat, kifizetődő szintre kell hozni a termelést. Mint a nemzetgazdaság minden más ágazatában, nélkülözhetetlen a jelenlegi kormány politikai beavatkozása, amit nem szabad figyelmen kívül hagynia a jelenlegi minisztériumi vezetésnek.
A válság miatt idén csak egynapos országos szimpóziumot szervezett múlt hét végén a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint a Brassói Országos Burgonyatermesztési Kísérleti Állomás, amelyen a hazai szakemberek három életbevágó fontosságú témakörben tájékozódhattak. Jelen volt a Romániai Burgonyatermesztők Országos Szövetsége, valamint a Gheorghe Ionescu Sişeşti Mezőgazdasági és Erdészeti Akadémia elnöke, Gheorghe Sim is. Az első témakör: a minőségi vetőburgonya termesztése, különös tekintettel arra a lassan bonyolulttá váló bürokráciára, aminek megszervezése létkérdés, és amelynek ösvényét meg kell járnia minden termesztőnek. Melyek a legkifizetődőbb talajművelési technológiák, amelyekkel át lehet hidalni-vészelni a jelenlegi válságos periódust? — a tanácskozás második nagy kérdése. Továbbá azt firtatták a szakemberek, hogy melyik az a maximális hatású vegyszeres kezelési rendszer, mely a jelen gazdasági-pénzügyi körülmények között a legkisebb anyagi áldozatot követeli.
Nem először tanácskoztak
Hogy mennyire fontos ez az egész kérdéskör, arra bizonyíték, hogy e szimpózium előtt, június 23—24-én ugyancsak a Zöld nap jegyében az Olthévízhez tartozó olthidegkúti Farmerek Házában arról tanácskoztak, milyenek legyenek a családi termelők, a kisebb méretű burgonyatermesztő mezőgazdasági farmok szakmai koordinátái, szigorúan kötelező előírásai. Ennek az országos tanácskozásnak kiemelt fontossága abban rejlett, hogy Olthidegkúton főleg olyan burgonyafajták termesztésével foglalkoznak, amelyek kimondottan a mindennapi ételek elkészítésére alkalmasak. Nem számíthattunk volna a múlt hét végi szimpózium valamelyes hasznos hozadékára, tanulságára, ha nem lettek volna jelen megyénk jelesebb burgonyatermelői: Győri Miklós, Nagyoláh Dezső, Péter László, Bajcsi Ákos, Moldován Csaba, Kiss István, Gál Attila Csernátonból, Demeter Albert Sepsiszentgyörgyről, Romulus Oprea Zaboláról, valamint számos, tekintélyesebb farmon dolgozó szakember rassó és Hargita megyéből. A gyakorlati gondokról, mindennapjaink bajairól, a második kenyerünkkel kapcsolatos végkövetkeztetésekről dr. Bartha János mérnököt mint a szimpózium szervezőjét, sepsiszentgyörgyi házigazdáját, az említett országos szövetség vezetőtanácsának tagját kérdeztük.
Nem minden vetőmag megfelelő, ami székelyföldi...
— Végkicsengése az igen magas tudományos szinten megszervezett tanácskozásnak, hogy a kifizetődő burgonyatermesztésben ma már nem lehet nélkülözni e mezőgazdasági kultúrára vonatkozó minimális szakmai ismereteket. Aki ezt nem érti meg, gyepre fej, csődöt mond vállalkozása. Ha a jelenlegi magas relatív nedvességi értékekkel jellemzett és esős periódusban nem szisztemikus vegyszerekkel harcol a kistermelő a burgonyavész ellen, szakmai ismeretek hiányáról tesz bizonyságot, miképpen az is, aki úgymond ,,vetőburgonyáját" az út menti árusoktól szerzi be, azt gondolván, hogy minden apró méretű krumpli megfelelő vetőmag. Tudományos kutatás nélkül nem lehet eredményre számítani, ennek vívmányait azonnal alkalmazni kell. Akinek csak a gyors jövedelemhajhászás a célja, előbb-utóbb veszteni fog. A brassói kísérleti állomás parcelláin láthattuk mindnyájan a legújabb tudományos módszerek eredményeit, az új burgonyafajták viselkedését, miként lehet ,,alakítani" az új fajtákat a Barcasági-, Háromszéki-medence talaj- és éghajlati viszonyaihoz.
Az országos szimpózium résztvevői testületileg utaztak át Sepsiszentgyörgyre, ahol megtekintették a Bartha mérnök és szakember társai által vezetett Solfarm Kft. szépmezői vetőmag-termesztő parcelláit. A szakemberek sorra bemutatták az itt termesztett fajtákat és az ehhez kapcsolódó összes technológiai tudnivalót. A Solfarm egy 55 hektáros parcellát mutatott be, amelyen az eddig is ismert, különlegesen jó tulajdonságú fajtákat lehetett látni, és ettől az évtől kezdve újabbakat is tett a földbe. Ilyen például az Everest, az Ambition és a Panda (utóbbi ipari feldolgozásra).
Az importburgonya felesleges
— Kérem, összegezze a Zöld nap hasznosnak mondható végkövetkeztetéseit, minden olyan közérdekű információt, ami második kenyerünkkel kapcsolatos.
— A hazai össztermék (GDP) 5,7 százalékát teszi ki a mezőgazdasági tevékenység. Ezzel szemben az Európai Unió államaiban ez az érték csak 1,7 százalék. Ebből következik, hogy hazánk még mindig agrárország, de kormányai, miként a jelenlegi is, nem biztosítják azt az anyagi támogatást, ami ennek a nemzetgazdasági ágnak járna, s aminek hozadékaként jóval több jövedelem születhetne, s ami közvetve hathatósan segítené a lakosság állandó ellátását, biztosítaná — hogy elcsépelt kifejezéssel éljek — a megfelelő életszínvonalat, pontosabban: ne legyen rászorulva, kényszerítve a román fogyasztó arra, hogy megvásárolja az olcsóbb, de minőségi szempontból gyengébb külföldi terméket, jelesen az importburgonyát. Ha jó elképzeléseinket érvényre juttathatnánk, megértené azt az országvezetés, olcsóbban hozzájuthatna a vásárló a hazai, jobb minőségű termékekhez, mert hol van ma már a mindenki által kedvelt és óhajtott, jó lisztes falusi pityóka? Jelenleg szinte 3,9 millió farmerünk a mezőgazdaságban dolgozik, s ha visszaszámláljuk a megmunkált területet, csak 2,5 hektár esik egy termelőre. Ezzel szemben 22 000 egység termel a mezőgazdaságban, és ebben az esetben az egy jogi személyre eső átlagterület 250 hektár körül ingadozik. Ami a burgonyával bevetett összterületet illeti, az 250 000 hektár szintjén ingadozik, és az átlagtermés 13,5—14 tonna közötti. Ez azt jelenti, hogy évente 3,5—4 millió tonna burgonyát termelünk ebben az országban, ami bőven elegendő lehetne a húszmillión felüli lakosságnak. Ebből következik, hogy az az importburgonya, amit hatalmas mennyiségben behoznak, teljesen felesleges, és nincs semmi erkölcsi érvényessége.
Bartha mérnök szerint a Nyugaton megtermelt pityókából az ottani háziasszony csak a közepes méretű gumókat hajlandó fogyasztani, mert azt tartják biológiai szempontból megfelelőnek, tudják, hogy a felette nagy gumók mesterséges módon, intenzív vegyi és más jellegű kezelés révén teremnek, és ennek folyamodványaként az ottani termelők ezt a ,,nagy és szép burgonyát" kénytelenek a keleti piacokra s így a mi országunkba is exportálni, nyilván olcsóbb áron, mert számukra így is megéri. Azért éri meg, mert amíg nálunk az egy hektárra eső állami támogatás 80—100 euró között mozog, Nyugaton eléri a 300—400 eurót. Így történhet meg nagyon gyakran, hogy a sokkal jobb minőségű székely burgonya ott rothad a pincékben-vermekben, s tavasszal a drágán megtermelt gumó egy része kikerül a trágyadombra.
Összezsugorodott pityókaföldek
— E találkozó alkalmával főleg a vetőburgonya termesztésének főbb kérdéseiről beszéltünk — fejezte be Bartha mérnök —, ugyanis jó minőségű vetőmag nélkül nem lehet jó eredményt elérni. A jó minőségű vetőmag termelésének előfeltétele pedig az olyan kezelés, hogy biológiailag legalább az első szaporulatú kategória követelményeinek megfeleljen. Számokkal szeretném érzékeltetni. Amíg 1999-ben országos szinten 6438 hektár vetőmagparcella létezett, amelyen elit, szuper elit, első és második szaporulatú biológiai kategóriájú vetőmag termett, addig 2010-ben szintén országos szinten ez a terület — riasztó módon — 878 hektárra zsugorodott! Magyarázat? Kivették az állami támogatást a vetőmagtermesztő farmoktól (azt a bizonyos kilogrammonkénti 30 banit). Gyakorlatilag, a jövőre nézve, romlik és egyre kevesebb lesz az országban a jó minőségű vetőmag. Megyei szinten ez a terület 232 hektárt tett ki ebben az évben a tavalyi kétszer is nagyobb területtel szemben. Szomorú, mert Kovászna, Brassó, Hargita megyét nyugodtan nevezhetjük a burgonya hazájának. Reménykedünk, hogy a széles körű bemutató eljuttatja magasabb szintekre is a vetőgumó-termesztés nehézségeit, hogy javuljon a helyzet az elkövetkező esztendőkben.
