Brüsszel többször figyelmeztette Bukarestet, nem kirakatintézményt, látszat-korrupcióellenes harcot vár el, ennek ellenére előbb az alkotmánybíróság döntése lehetetlenítette el a nyomozóhatóság helyzetét, majd a törvényhozás módosította oly rafináltan a jogszabályt, hogy éppen csak eredeti szerepét, a tisztességtelenül megszerzett javak ellenőrzését célzó szerepét ne tudja betölteni.
A Cotroceni-palota—parlament—alkotmánybíróság-,,Bermuda-háromszögében" velejétől megfosztott ANI-törvény most ismét a képviselőház elé kerülhet a taláros testület hétfői döntése nyomán. Közben azonban úgy tűnik, az Európai Bizottság is megelégelte a véget nem érő bukaresti csűrés-csavarást, tegnap közzétett jelentésében meglehetősen szigorú szavakkal illeti a tisztségviselők gyarapodásának ellehetetlenítését, felrója a politikai akarat hiányát a tisztességtelenül megszerzett javak elkobozása ügyében, és elmarasztalja Romániát a reformok késleltetése miatt.
Kérdés azonban, használ-e a brüsszeli feddés annak a hatalomnak, amely hosszú ideje csak azt lesi, miként lehetne kicselezni az uniós normákat, hogyan lehetne port hinteni az európai illetékesek szemébe, mi módon tudnák elhitetni a nyugati vezetőkkel, mennyire elszánt korrupcióellenes küzdelem folyik Romániában. Az elmúlt évek tapasztalatai ugyanis azt mutatják, néhány igencsak látványos, élőben közvetített letartóztatáson, a hatalom politikai ellenfeleit célzó hajtóvadászaton kívül jóformán egyetlen nagykorrupciós ügyben született ítéletet sem tud felmutatni az ország. Az ANI-törvény véget nem érő története pedig azt is tükrözi, hogy kéz kezet mos, ha a politikusok egyéni érdekeiről van szó, mindenféle parlamenti többség és koalíció megbomlik, átalakul, valahányszor választott vezetőinket anyagi szempontból is érintő döntéseket kell hozni.
Aligha számíthatunk tehát lényeges áttörésre a feddhetetlenségi hatóság ügyében. Vélhetően megtalálják a számukra legjobb megoldást a jogszabály módosítására. Olyképpen, hogy közben azért lehetőleg ne változzék semmi.