Sor kerül a csontvázak DNS-vizsgálatára, s ez egyszer és mindenkorra eldöntheti a húsz éve kerengő hiedelmet, miszerint tényleg a diktátor házaspár csontjai nyugszanak-e a sírban, ugyanis egyesek — most eldől van-e a feltételezéseknek reális alapjuk — úgy vélik, hogy nem, a Ceauşescu házaspárt másutt földelték el. Most nem akarjuk az egész lidércnyomásos, horrorba illő legendáriumot feleleveníteni, de sok a kérdőjel. Oprean, aki felesége utolsó kívánságát teljesíti, arról is beszélt, ha nem bizonyosodik be, hogy felesége szüleinek csontjai nyugszanak a sírban, a román államnak felelnie kell. Különben is perrel fenyegetőzik, szerinte Iliescut, Gelu Voican Voiculescut, Petre Romant és a többi összeesküvőt be fogja perelni a gyilkosságért. Mindez megint és újult erővel, húsz évvel a forradalom után, felveti azt a széles körben elterjedt szcenáriót — Abszurdisztán az összeesküvés-elméletek szülőföldje —, miszerint 1989 decemberében nem is volt forradalom, összeesküvés történt, ezért is siettek olyan nagyon az államcsíny vezetői félreállítani és kivégezni Ceauşescut és feleségét. Ez a nézet a román nép történetének egyik leghősiesebb cselekedetét kérdőjelezi meg, primitív módon, ugyanis tény, hogy azokban a napokban száz- és százezrek mentek ki az utcára, követelve a diktátor távozását, életüket kockáztatva. Ne feledjük: azokban a napokban Temesvárott még lőttek. Az is tény viszont, hogy a forradalom paravánját maga elé húzva az Iliescu vezette csoport villámgyorsan átvette a hatalmat. Sok itt még húsz évvel az események után is a kérdőjel, a rejtély, a talány, és mit tagadjuk, a tények elferdítése, az igazság eltagadása, a hazudozás… De ez már, noha érthetően izgatja a közvéleményt, történelem, és a rejtélyek kibogozása — kik voltak a terroristák?, elkerülhetőek lettek volna-e a vérengzések? stb. — a történészekre tartozik. A diktátor házaspár kivégzését is sokan elhamarkodottnak, törvénytelennek tartják. Lehet, hogy a târgoviştei rögtönítélő bíróság sietett ,,kissé", de azt se feledjük, erre meg is volt minden okuk, amíg Ceauşescu élt, várható volt az is, hogy hívei (és tagadhatatlan, nagy számban voltak!) tovább harcolnak, s kitör egy hosszú, elhúzódó, töméntelen áldozatot követelő, véres polgárháború... Ha kiderül, hogy mégis a Ceauşescuék csontjai voltak a kihantolt sírban, végre keresztény módon temethetik újra őket. Akkor, a nagy sietségben, mint a kutyákat, kaparták el, ami joggal sértheti a családot és a Ceauşescu-rendszerhez nosztalgikusan viszonyulókat. A többi, ismételjük, már történelem, és az igazság, a teljes és könyörtelen igazság feltárása a történészekre tartozik...