Munkács vára
2010. június 23—28. között a csíkszeredai Julianus Alapítvány, Hargita Megye Tanácsa, a Cserhalom Művelődési Egyesület, a Cegőtelkei Református Egyházközösség, a Magyarok Székelyföldi Társasága, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet, valamint a Rozsnyói Csemadok Területi Választmánya Lármafa-találkozót szervezett.
A résztvevők Székelyföldről, a hajdani Aranyosszékről és a szórványból (Besztercéről, Cegőtelkéről, Somkerékről) indultak. Utunk java részén velünk tartott a szlovákiai Rozsnyói Csemadok Területi Választmányának küldöttsége is. Gyönyörűséges utazásunk során Erdélyben szórványban élő, kárpátaljai, felvidéki, anyaországi magyarokkal találkoztunk, ismerkedtünk, beszélgettünk, énekeltünk, táncoltunk, imádkoztunk, és néha sírtunk is. Mindenhol éreztük, hogy édes anyanyelvünk legféltettebb kincse nemzetünknek, mert az anyanyelv lélektől lélekig hat, erősíti a nemzet identitástudatát, az összetartozás érzését magyar és magyar között. Éreztük, hogy megmaradásunkért a kultúra, az irodalom, a zene, a tánc, a szép szó fegyverével lehet és kell küzdeni, amelyben civil szervezetek és hozzánk hasonló egyszerű emberek is hatékonyan részt vehetnek. Ez a találkozó szorosan kapcsolódott a közismert Szent László-legenda és a Rákóczi-szabadságharc emlékhelyeihez, de ennél lényegesen többet jelentett. Jelentette az összetartozás tudatát, az élő kapcsolatok kialakításának lehetőségét és lelki feltöltődést is.
Utunk első állomása Cegőtelke. Besztercétől 25 kilométerre fekvő, reformátusok lakta kis település, közigazgatásilag Szászlekencéhez tartozik. 1068-ban ennek a falunak a határában, a cserhalmi ütközetben László, a szent lovag-király a lányrabló kuntól visszaszerezte a magyar lányt. A legenda festményei több erdélyi, magyarországi, felvidéki, ausztriai, szlovéniai templom falát díszítik. Mi, Háromszéken élők elsősorban a gelencei templom gyönyörű freskóit ismerjük. A Szent László-legenda 1998-tól az ütközet helyszínén modern szoborkompozícióban is megelevenedik.
Az emlékmű felállítása a Cserhalom Művelődési Alapítvány, a Julianus Alapítvány és az Erdélyi Közművelődési Egyesület nevéhez fűződik. Cegőtelkén zarándokcsoportunk Szent László napját a falu népével ökumenikus istentisztelettel, énekkel, tánccal, a szoborkompozíció megkoszorúzásával ünnepelte.
Beregszász a szőlészet és borászat jelentős hagyományokkal rendelkező központja, Kárpátalja egyik legrégibb települése. Fontos szerepet játszott II. Rákóczi Ferenc fejedelem Habsburg-ellenes szabadságharcában, Esze Tamás 1703-ban itt bontotta ki a felkelés zászlaját, és II. Rákoczi Ferenc ugyancsak itt adta ki a felkelésre szólító kiáltványát. Lakosságának 48 százaléka magyar. A városban szobra áll Petőfi Sándornak, Kossuth Lajosnak, Bethlen Gábornak, Illyés Gyulának, de nagyon sok történelmi személyiség, művész, író emlékét örökítik meg emléktáblák. A kilencvenes években itt nyitotta meg kapuit a II. Rákóczi Ferenc nevét viselő Kárpátaljai Magyar Főiskola. A városban működik az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház. Bennünket, egyszerű embereket a kárpátaljai irodalmi élet jeles képviselői fogadnak, könyveiket mutatják be és dedikálják. Nem is kell ennél több, hogy érezzük: Beregszászon is otthon vagyunk. Szálláshelyünkön, a Beregszásztól pár kilométerre levő faluban, Benén ízelítőt kapunk a kárpátaljai vendéglátásból. Házigazdáink, akikkel fél óra után úgy beszélgetünk, mintha ezer éve ismernénk egymást, a vidék jellegzetes ételeivel kínálnak, este pedig a faluházában velünk énekelnek és táncolnak. A jó hangulatra még a faluháza előtt felállított hét vezér szobra is megelevenedik. Mi legalábbis mosolyogni véljük őket.
Utunk következő állomása Munkács. A város ékessége a vár, amely az itt találkozó kereskedelmi és hadi utak ellenőrzésére és védelme céljából épült. 1633-tól a Rákóczi család tulajdonát képezte. Mindig szilárd hadi erődítmény volt, amelyet az ellenség csak hosszadalmas ostromzárral tudott feladásra kényszeríteni. A legismertebb ostromzár majdnem három évig tartott, ekkor Zrínyi Ilona, I. Rákóczi Ferenc özvegye védte a várat, és szabadságszeretetre nevelte tíz év körüli gyermekét, a későbbi II. Rákóczi Ferencet. 1703—1711 között a munkácsi vár a magyar nép szabadságharcának központjává vált, II. Rákóczi Ferenc innen irányította a Habsburg-ellenes szabadságharc eseményeit. Ahogyan a vár területén felállított, anyát és fiát ábrázoló szobor sugallja, csüggedésre, rossz hangulatra hajlamos nemzedékünknek szabadságszeretetet, kitartást, erős hitet kínálnak. Kárpátalján Munkácsé a legszebb belváros. Itt található Munkácsy Mihály szülőháza is. Az utcákat járva magyar szóra ne nagyon várjon az ember. Csodálkozunk, hiszen Beregszászon nem ezt tapasztaltuk. Megtudjuk, hogy száz év alatt a város magyar lakossága 73 százalékról 9 százalékra csökkent.
Aki a vidéket járja, el kell zarándokolnia Szolyvára, a kárpátaljai magyar lakosság siratófalához. A városka arról vált ismertté, hogy 1944 őszén itt gyűjtőtábort hoztak létre, ide terelték a civileket a Gulag-táborokba szállításuk előtt. A lágerbe több tízezer kárpátaljai magyar és német nemzetiségű, 18 és 50 év közötti férfit tereltek be. A szörnyű körülmények miatt tizenkétezer ember már itt halálát lelte. A kommunizmus áldozatainak emlékére a hajdani láger területén a tragikus események 50. évfordulóján a kárpátaljai magyarok emlékparkot hoztak létre. A sztálini rendszer itt elpusztított áldozatainak nevét a siratófal márványtáblái őrzik. A rengeteg emlékkoszorú azt is jelzi, hogy öt évtized alatt a fájdalom mai napig sem szűnt meg. A kegyelet koszorúját ide hozó zarándok is megtelik fájdalommal, és elnémul. Szolyvától a Vereckei-hágóig szótlanul tesszük meg az utat. Úgy látszik, ide csak így lehet felérni.
Ez szent hely, 896-ban Árpád vezetésével a honfoglaló magyar törzsek ezen a hágón érkeztek a Kárpát-medencébe. 1996-ban, a honfoglalás 1100. évfordulóján emlékművet emeltek. A kápolna alakú emlékmű a Nyugat és Kelet közötti jelképes kapu, középen gránit oltárkő található, amely a vérszerződéshez használt kelyhet jelképezi. A Vereckei-hágóhoz nem csak a honfoglalás, hanem a Rákóczi-szabadságharc számos eseménye is kapcsolódik.
Itt éreztem igazán, mit jelent a haza a magasban, és énekelve itt tisztult le bennem, hogy himnuszunk imádság, kegyelemért könyörög, bevallja az elkövetett bűnöket, és a megtisztulást hirdeti.
Kárpátaljai utunk utolsó állomása Ungvár, szép belvárossal és várral. Meglegyint a történelem szele, ezeken az utcákon valaha Bercsényi Miklós, a vár ura járt. Akárcsak Munkácson, itt is feltűnik: kevés a magyar szó. Döbbenten olvasom a statisztikát, a város magyar ajkú lakossága száz év alatt 80 százalékról 10 százalékra csökkent.
Ahhoz, hogy a két szemeddel lásd, a féktelen hatalom miként tud egy települést kettévágni és két felet két országhoz odacsatolni, el kell menned Nagyszelmencre. De ez már Szlovákia. Kinyílik a bicska a zsebedben, és mégis, egy adott pillanatban jókedvre derülsz, szinte látod, ahogy a kettőbe vágott, a két országhatárhoz felállított két fél székely kapu közeledik egymáshoz. Mosolyra derít a gondolat, Nagyszelmenc csak egy dobásra Székelyföldtől. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a faluházán a település neve nem csak magyarul, hanem székely rovásírással is írva vagyon.
Dobóruszkára érve időutazást teszünk a XVI. századba, és Dobó István, az egri várkapitány kriptájánál azon fohászkodunk, adjon a Fennvaló minél több értékvédőt addig, amíg még van, amit védeni.
Zarándoklatunk következő állomása Borsi, határ menti, többségében magyarok lakta település. A falu kastélya ég és föld, menny és pokol. 1676-ban itt született II. Rákóczi Ferenc, de a XX. században juhok, tehenek és lovak istállója is volt. Ragyogott a kastély pompában, de volt raktár és magtár is. A kettősség bélyegét viseli ma is, pár terem múzeumnak ad otthont, a többi pedig az elkövetkezőkben fogja visszanyerni eredeti állapotát. A jóba vetett bizalom csendült ki a borsiakkal közösen énekelt Rákóczi-nótákból is. Ezt olvastuk le a kastély bejáratát őrző, szinte megelevenedő II. Rákóczi Ferenc-szobor arcáról is.
Változó érzéseket kavaró zarándoklatunk következő helyszíne Kassa, Szlovákia második legnagyobb városa 235 160 lakossal, ebből tízezer a magyar. A város központját járva magyar feliratot nemigen láttunk, de a dómban, azaz a Szent Erzsébet püspöki székesegyházban, amely Kassa legfontosabb látnivalója, magyar misét hallhattunk. A dóm magában foglal egyfajta lelkiséget és világképet is. Kassa időtlen remeke mutatja a léleknek az utat. A dóm a Rákóczi-kripta méltó helye is. A nagyságos fejedelemnek állít emléket a rodostói ház, amely II. Rákóczi Ferenc rodostói ebédlőházának másolata.
Kassa szülötte Márai Sándor. A szobra előtti padra ülve hallgatjuk, hogyan mesél szeretett városáról, a dómról és még sok mindenről. A törékeny, jóakaratú emberekről azt mondja, ők tudják megmenteni azt, ami pusztulni látszik.
Mezőkövesden, a Matyóföld központjában a Szent László-napi búcsún is igazat adtunk Márai Sándornak, nagyszerű, jóakaratú emberekkel találkoztunk, akik mentik a népművészet értékeit, de baráti kezet nyújtanak és testvérként befogadják a messziről jött zarándokot. Mezőkövesdet elhagyva hazafelé tartottunk. A zarándoklat rendhagyó, felemelő hatását közvetlenül mi sem bizonyította jobban, mint az úton szárnyaló énekszó. Temérdek népdal maradt még, amelyekből egy következő zarándoklaton újabb csokrot el kell énekelni.
