Izgalmas napot éltek tegnap a Tusványos résztvevői. Egy asztal mellett láthatták a két legfajsúlyosabb romániai magyar szervezetet, az RMDSZ-t — első két embere, Markó Béla és Kelemen Hunor révén —, valamint Tőkés Lászlót.
Utóbbi a maga többdimenziójúságában egymaga intézmény, bár az utóbbi hónapokban erőteljes igyekezet tapasztalható, hogy szervezetet is építsenek mögéje. Történés nem nagyon volt, mindenki hajtogatta a magáét, illetve a romániai magyarság összefogásának imperatívusza köré gyártott szokásos mondatképződményeket. Aztán rövidesen robbant a bomba: megérkezett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem szakmai akkreditációjának híre. Az ezt szentesítő politikai rábólintás pedig már csak formaság, erre Markó Béla miniszterelnök-helyettes ott helyben és személyesen adott biztosítékot a spontánul összerándított ünnepi sajtótájékoztatón.
Egyik szemünk sír, a másik nevet. A 21. Tusványos nyílt lapokat ígért. Talán kissé felelőtlenül, hiszen politikai-gazdasági-geopolitikai kérdésekről teljes nyíltsággal beszélni többnyire az illúziók tartományába tartozik. Tusnádfürdőn azonban örök fiatalok találkoznak, akiknek jól áll az idealizmus, az álmodozás, a tervezgetés — egészen addig, míg vissza nem vedlenek rövidnadrágból öltöny-kiskosztümbe. A Markó—Tőkés-féle semmitmondást követően azonban kicsit erős volt a sapientiás eufória bedobása, még akkor is, ha régóta igényelt hitelesítési aktusról van szó. Előtte ugyanis két megabeszélgetés keretében is igyekeztek nem csak érdekeset, de velőset is mondani az anyaországi és hazai felsőoktatási szakemberek, ám még csak utalás sem történt a Sapientia körül készülő ősrobbanásra. Márpedig nehezen elképzelhető, hogy az illetékesek ne tudtak volna a Romániai Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság készülődő döntéséről. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy az áhított akkreditálás hírét tudatosan silányították kommunikációs, arculatépítő elemmé egy olyan időszakban, amikor a hazai magyarság reprezentatív képviseletét belülről is kikezdeni látszik a több sebből vérző, felmérhetetlenül népszerűségcsökkentő kormánydöntés-sorozatban való részvétel.
Amúgy a kártyák kiterítve: az RMDSZ-nek és Tőkésnek szüksége van egymásra. A szövetség politikai tőkéje csak Temesvár hősének társaságában versenyképes, a politikai szerepre gyúró Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pozíciója pedig csak viszonylagos szélcsendben erősödhet. Merthogy — legalábbis ahogy Toró T. Tibor fogalmazott a tusványosi sátor alatt — erőteljes nyomás nehezedik az EMNT-re a politikai szerepvállalás terén.
A Sapientia új státusa által átalakított felsőoktatási helyzetről talán azok nyilatkozhatnának, akik belátnak a nyílt kártyák mögé.
