A setétpataki jótékony elzártságban rendezte meg idén is kárpát-medencei táborát az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (társszervező a Kovásza Megyei Tanács), melyen Erdővidék és Háromszék nevezetességeivel szilágysomlyói, temesvári, balatonfűzfői (Magyarország), párkányi (Felvidék) és újvidéki (Délvidék) középiskolások ismerkedtek.
Az előadások a régió nevezetes látnivalóiról (Demeter László), magyarországi írók, költők erdélyi tapasztalatairól (Tapodi Zsuzsa), Benedek Elek és a szülőföld kapcsolatáról (Erdély Judit), a csángók nyelvéről és kultúrájáról (Pozsony Ferenc), a gombák világáról (Zsigmond Győző), magyar szavak megoszlásáról az erdélyi térben (Péntek János) szóltak.
A programot kirándulások tették változatossá, a Zágon—Csomakőrös—Kovászna—Zabola, valamint a Csernáton—Kézdivásárhely—Torja—Bálványos—Szent Anna-tó vonalon tekintettek meg a diákok történelmi-művelődéstörténeti emlékhelyeket, természetvédelmi területeket. A résztvevők az idén ellátogathattak az ezeréves határhoz is, útközben megtekintve a csíkszeredai múzeumban a Szinnyeinek, Barabásnak, Munkácsynak és kortársaiknak szentelt vándor képkiállítást meg a csíksomlyói kegyhelyet is. Az elméleti előadásokat gyakorlatibb próbák követték: gombaszedő túrázás, kézműves-foglalkozások a Guzsalyas Játszóházzal, uzonkai fürdőzés, színházi improvizációk Deme Róberttel, vetélkedő, koncert és táncház. Az anyaországi diákok trianoni emlékműsorral lepték meg társaikat. A különböző magyarlakta régiók diákjai esténként bemutatták saját szülőföldjüket, utolsó napra pedig záróműsort készítettek.
A látogatók a kisebbségi léthelyzet és tapasztalatok hullámhosszán ismerkedtek a résztvevőkkel, így Takács Krisztina szlovák-magyar szakos tanárnő a mienkhez hasonló gondokról számolt be az államnyelv és az anyanyelv felvidéki oktatása kapcsán. Az anyanyelvoktatás kiemelt identitás- és önérzeterősítő szerepéről beszélgettünk, a vitákról, melyek arról szólnak, hogy a szlovákot külön magyarok számára készült tankönyvekből és tantervek alapján célszerű tanítani. Szerbák Anikó az újvidéki diákéletről számolt be, középiskolájukban a kilenc párhuzamos osztályból egyetlen magyar van minden évfolyamon, melybe a városiakon kívül tiszakálmánfalvi, temerini, pirosi és szenttamási magyar diákok járnak. Piros, a szülőfalu a polgárháborút követően négyezer menekülőt fogadott be, gyors elszerbesedés tapasztalható, annyira, hogy az utcán már szerbre vált mindenki, akárcsak Újvidéken, az anyanyelvi kommunikáció és kultúra bástyáinak pedig az iskola, a család, az egyház, a magyar művelődési egyesület, a Jövő Fiataljai hálózat összejövetelei számítanak. Pirosban legutóbb a 17 magyar elsősből csak hármat írattak magyar osztályba... A talpraesett tizedikes kislány, a 14 éve létező magyar diákszínpad egyik alapembere, műsorvezetője még nem döntötte el, hol fog továbbtanulni, de ha enged társadalomtudományi érdeklődésének, alighanem szerbül végzi majd egyetemi tanulmányait. ,,Éppen ezért fontos a tábori feltöltődés"— teszi hozzá.
