Sőt, továbbmenve, a Dîncu által reprezentatívnak mondott felmérés egy másik kérdésére válaszolva 52 (ötvenkét) százalék jobb elnöknek tartja Ceauşescut, mint a jelenlegi államfőt, Traian Băsescut, akinek népszerűsége, főként az elmúlt hónapok megszorító intézkedései miatt — ne feledjük, ő jelentette be preferált miniszterelnöke, Emil Boc helyett —, számottevően, mondhatni, megbízhatóan csökken, s feltehető, egy újabb esetleges bizalmatlansági indítvány utáni népszavazáson aligha szavaznák vissza, mint néhány éve, az államfői tisztségbe. De hagyjuk Băsescut, és koncentráljunk a tényre: nyilvánvalóan a ghenceai katonatemetőben nemrég felnyitott sír megint és újult erővel Ceauşescura irányította a közfigyelmet. De ne feledjük azt se, hogy ez a felmérés még azelőtt készülhetett. S ha az okokat keressük, s válaszolni szeretnénk arra a kikerülhetetlen kérdésre, hogy húsz évvel a diktátor házaspár erőszakos halála után — a román társadalom egy jelentékeny része máig mártíroknak tartja őket — miért értékelődött fel az ,,aranykorszak", miért tartják olyanok is, akik már a változás után születtek, jobbnak a Ceauşescu-rendszert, elsősorban a nosztalgiát tápláló dühre gondolhatunk. S ezt a dühöt az élet romló minősége motiválja. A közember egyre nehezebben él, s romló életkörülményeiért a mai politikai osztályt okolja, a politikusok, a parlament népszerűsége évről évre csökken. Mindez azt is jelzi, hogy a politikai pártok s azok, akik a változások után meghatározták Románia államformáját — a sokat emlegetett demokráciát időnként összekeverve a jellegzetes balkáni demokratúrával —, alaposan elszámították magukat. De a politikusokon kívül a civil társadalom képviselőinek, a romániai elit értelmiségnek is megvan a szerepe abban, hogy húsz esztendő politikai cirkuszai és tektonikus mozgásai közepette egyszerűen képtelenek voltak a demokrácia értékeit elfogadtatni az Ana Blandiana által ,,növényinek" nevezett néppel egy jellegzetesen apacentrikus társadalomban, amely az államban és az állam mindenkori vezetőjében biztosítottnak akarja látni a maga sorsáról való… gondoskodást. Tehát függő viszonyban áll vezetőivel. Mivel ma romlanak az életkörülmények, nagyon sokakban felértékelődik a Ceauşescu-diktatúra nyomasztó világa, hiszen akkor mégiscsak kiszámítható volt minden. S ezért sokan, akik átélték is, hajlamosak elfelejteni azt, hogy lényegében mi is volt kiszámítható… Elfelejtik a félelmet, a hideget, a megaláztatásokat, az állami szegénységet… A nosztalgia és a düh a tömegek nagy részét lényegében kiszolgáltatja a hasonló ideákkal fellépő demagóg pártoknak, nem véletlen, hogy az újabb felmérések szerint Vadim Nagyrománia Pártja újra bekerülne a parlamentbe. És ez még csak a kezdet a weimarizálódás rögös útján…