Egyike azoknak a nálunk is gyakori, magas növésű bokroknak, amelyek bőven részeltetnek a természet őszi ajándékából. A több rózsafaj közül ismertebb a gyepűrózsa (Rosa canina L.), vadrózsának, csipkerózsának, kutyarózsának is nevezik. Fogazott, páratlanul szárnyalt levelei és hajlott tüskéi vannak, az ágak végén rózsaszínű, öt sziromlevelű virágokkal, majd ősszel a piros csipkebogyóval, amely tulajdonképpen áltermés, belül szőrös, számos aszmagterméssel. Ezeket eltávolítva a ,,csipkehús" (rosae pseudofructus) marad vissza, amelyből lekvár, üdítő és szeszes ital készül, szárítva teák anyaga.
Elsősorban magas C-vitamin-tartalma miatt értékes (100 g friss bogyóban akár 170 mg is lehet). Emellett A-provitamint, B-vitaminokat, K- és P-vitamint is tartalmaz. Értékes pektin és gyümölcssav, cukor, cseranyagok mutathatók ki az áltermésben.
Terápiás hatása: víz- és gyenge hashajtó hatása miatt a népi gyógyászatban gyógytea. Javallott a lekvár (hecsedli) a szárítás helyett, mert szárítással veszít értékes komponenseiből.
A gyepűrózsán kívül a havasalji rózsa (R. pendulina L.) hosszúkás termése és a ráncoslevelű rózsa (R. rugosa Thunb.) lapított, gömb alakú termése számít hasznos drognak. Akkor kell szednünk a csipkebogyót, amikor az első dér ,,megcsípte", majd az aszmagterméseket és a tüskés részt át- meg átmosással eltávolítjuk. Zománcos edényben lassú tűzön kb. három órát főzzük, áttörjük, és cukor hozzáadásával (egy literhez fél kg-ot) sűrűre főzzük.
