Az Alzheimer-kór a demencia (elbutulás) leggyakoribb okozója. Általában 65 éves kor felett alakul ki. Az emlékezet és a legmagasabb rendű agyi működések fokozatos elvesztését okozza. A központi idegrendszer jellegzetes klinikai és patológiai elváltozásaival, idegsejtpusztulással járó betegsége. Általában negyvenéves kor felett jelentkezik, pszichés és viselkedési tünetekkel járó, fokozatosan súlyosbodó mentális hanyatlás.

Az Alzheimer-típusú elbutulás igen gyakori betegség — világszerte kb. 18 millió embert érint. A 65 éves lakosság körében kb. egyszázalékos az előfordulása, e kor felett ötévente megduplázódik az érintettek száma. A nők gyakrabban betegszenek meg Alzheimer-kórban. Egyes koponyasérülések, pajzsmirigybetegségek, depresszió és a keringés rendellenességei (érelmeszesedés, magas vérnyomás) fokozhatják a kockázatot.

Sokan — hibásan! — az öregedés velejárójának tekintik a romló szellemi képességet. Általában szórványosan fordul elő, örökletes családi előfordulása 10 százalék alatti, de egyenes ági leszármazottak esetén körülbelül négyszeres a kockázat.

A betegség pontos oka ma még ismeretlen. A kutatások több elméleti feltételezésre is szolgáltattak bizonyítékot: pl. kimutathatók bizonyos genetikai eltérések. Az emlékezés, gondolkodás és más magasabb szintű intellektuális tevékenységekhez szükséges acetilkolin nevű idegi jelátvivő molekula (neurotranszmitter) szintjét következetesen alacsonyabbnak találták, mint az egészséges embereknél. Ugyancsak alacsonyabb szintet mutatott a szerotonin is, mely a kedélyállapot, az alvás, az agresszió alakításában vesz részt. Elhunyt betegek boncolása során kiderült, hogy az Alzheimer-kórban szenvedők agyában összecsapódott, elpusztult idegsejtek találhatók.

A betegek eleinte csak feledékenynek tűnnek. Az első gondolkodásbeli zavarok akár már negyvenéves kor körül is jelentkezhetnek, a tünetek a betegség előrehaladtával súlyosbodnak. A lehetséges tünetek: a rövid távú emlékezet zavara (a beteg a kicsivel korábban hallott információt — pl. új telefonszámot — nem tud elismételni, gyakran kiesik neki, hova tett le valamit, amit előtte még a kezében tartott); a hosszú távú emlékezet zavara (régóta ismert, személyes dolgokat — születési dátum, lakhely — nem tud felidézni, térben és időben rosszul tájékozódik, ismerős helyeken eltéved, beszéde zavart lesz, nem emlékszik a szavakra, vagy nem érti értelmüket); a beteg elveszti az izmai feletti kontrollt, így a napi rutinmozdulatok elvégzése nehézkessé, ügyetlenné válik; az elvont (absztrakt) gondolkodás zavara lép fel, az ítélőképesség romlik, hangulata megváltozik, kedélytelenné, visszahúzódóvá, zavarttá, esetleg ingerlékennyé, nyugtalanná, erőszakossá válik. Étvágya romlik, nem tud aludni, helyette járkál, nem találja a helyét, személyes higiénéjét elhanyagolja, enyhe képzelődések, téveszmék zavarhatják. A nagyon súlyos állapotú Alzheimer-kóros betegekre jellemző, hogy nem tartják vizeletüket, nem tisztálkodnak. Végül előfordulhat, hogy a beteg nemcsak önellátásra nem képes, de nem tud gondolkozni, beszélni sem.

A betegség tulajdonképpen az értelem, a személyiség szétesése, lassú halála, de a folyamatot ma már jelentősen fel lehet tartóztatni.

Bizonyos tüneteket, az emlékezet és gondolkodás zavarait az Alzheimer-kóron kívül okozhatja más betegség, például érelmeszesedés vagy depresszió is, a kivizsgálás mindenképp elengedhetetlen, hogy a betegséget minél korábban felismerjék, és a kezelés megkezdődhessék.

Az Alzheimer-kór világnapját szeptember 21-én tartják. Megrendezését 1994-ben kezdeményezte a Nemzetközi Alzheimer Társaság.