A hangyát egyszer utolérte egy nagy eső. Hova bújjék előle? Egy apró kis gombát látott meg a tisztáson, odaszaladt, és elbújt a gomba kalapja alá. Üldögélt a gomba tövében, várta, hogy elálljon az eső. Ámde az eső egyre jobban zuhogott. Egy agyonázott pillangó vánszorgott a gombához:
— Hangyácska, hangyácska, engedj ide engem is a gomba alá! Úgy eláztam, nem tudok repülni!
— Már hogyan is engedhetnélek — mondta a hangya —, hiszen magam is csak éppen hogy elférek alatta!
— Sebaj! Kis helyen is elférnek, akik szeretik egymást.
Erre aztán a hangya beeresztette a pillangót a gomba alá. Az eső meg egyre csak zuhogott. Futva jön egérke:
— Engedjetek a gomba alá engem is! Patakokban folyik a víz rajtam!
— Ugyan hogyan engedhetnénk ide? Nincs itt már szabad hely.
— Húzzátok magatokat összébb egy kicsit!
Összébb húzták magukat, és beengedték az egérkét a gomba alá. Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni. Arra ugrándozott a veréb, és így sírt-rítt:
— Megázott a tollacskám, megfáradt a szárnyacskám! Engedjetek be engem is a gomba alá megszáradni, megpihenni, az eső végét kivárni!
— Nincs már több hely!
— Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!
— Na jól van.
Összébb húzódtak — jutott hely a verébnek is.
Ekkor a nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát.
— Bújtassatok el! — kiáltozta. — Mentsetek meg! Üldöz a róka!
— Sajnálom a nyulat — szólt a hangya. — Tudjátok, mit? Húzódzkodjunk összébb!
Alighogy a nyulat elrejtették, odaért a róka is.
— Nem láttátok a nyulat? — kérdezte
— Nem láttuk bizony!
Közelebb lopakodott a róka, és szaglászni kezdett.
— Nem itt bújt el?
— Ugyan, hogy bújt volna ide?
Megcsóválta a farkát a róka, és elment.
Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek.
A hangya elgondolkodott, és azt mondta:
— Hát ez hogyan történhetett? Először még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mind az öten elfértünk!
— Brehehehe! Brehehehe! — heherészett valaki.
Mindannyian odanéztek: a gomba kalapján a Béka ült, és jóízűen nevetett:
— Ó, ti okosok! Hiszen a gomba...
A mondatot abbahagyta, őket pedig otthagyta.
Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitalálták, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.
Ti is kitaláltátok már?
