Mindkettő neve őslénytani fogalomhoz kötődik: megkövült puhatestűek, őscsigák és -kagylók maradványait őrzik a rétegek. Mind a két helyet kutatták az elmúlt idők jeles őslénybúvárai, s méltó helyet foglalnak el az őslénytani irodalomban. Az egyik őscsigafaj, a Bithynia bodosensis a falu nevét viseli. A bodos—szárazajtai Kótya-, Köves- és Heveder-patak annyira gazdag ős-, több millió éves vízi állatvilág maradványait őrzi, hogy Románia földtani rezervációjaként tartják nyilván. Szénát, mezőgazdasági terményeket termeszt a Csigahegy oldalában a bodosi ember. Alatta is, fölötte is szénbánya működött, s mert megszűnt, a termőföldnek, a veteményeskertnek, az erdőnek, a kisiparnak kell eltartania a falu lakóit. Hogyan, miképpen?

Vendégforgalom — strand a hegyek között?

A bodosi leendő Székely Panzió udvaráról szépen rálátni a Csigahegyre, s a tulajdonos Józsa Józseffel azt találgatjuk, hogy vajon hány évszázada őrzi a falu népe a környék helyneveit, így a Csigahegyét is. Bodos kivételt képez, mert volt a falunak olyan tudós lakója, a geológusnak induló Budai József, akinek tevékenysége révén ismerte a bodosi ember a tudományos kincseket, köveket őrző helyeket.

Ha idős emberekkel beszélgetünk, elsőként bukkan fel a holnapi nap bizonytalanságának kérdése. Mi még vagyunk, ahogyan vagyunk — magyarázzák. Még élnek öreg kollektivisták és bányamunkások, akiknek becsenget kapujukon a postás, házhoz hozza a nyugdíjat. Kevés az az ember, aki később nyugdíjra számíthat, akinek van annyi ereje, hogy fizesse a nyugdíjbiztosítást. Mi lesz tizenöt-húsz év múlva? — kérdezgetik. A derűlátóbbak ráfelelik: sose volt úgy, hogy valahogy ne lett volna! Működik nálunk vendégház, magánkertészet, közbirtokosság — sorolják —, két helyen sütik a kürtőskalácsot, készül a mézespogácsa, messzi földön ismert a Dávid-féle szabóság, s van néhány állami állás is. A kereskedelem is jövedelemforrás, nálunk három fűszerüzlet működik a faluban, s egy kocsma!

— Mit hoz a konyhára egy most alakuló panzió egy eldugott vidéki faluban? — kérdeztük Józsa Józsefet, aki saját maga alakított ki vendégszobákat tágas telkén álló két házában.

— A margaréták rendbetétele van most soron — magyarázza. — Hétvégeken egy-egy vendég keresi a helyet, de nem igaz, hogy ne hozna valamit a turizmus a konyhára. Ami megvan, háromévi munkám eredménye. A konyhát kell még uniós szintre emelnem, ez anyagi befektetés függvénye. Amíg ez el nem készül, s hogy minden törvényes legyen, amikor szükséges, az ebédet a vendéglőből rendeljük meg, a többi a háztól kitelik. Augusztus 6-án érkezik Biharugra testvértelepülés hetvenkét személyből álló küldöttsége, gyermektánccsoport és női kórus, részt vesznek az augusztus 7—8-án sorra kerülő falunapon, annak gazdag rendezvénysorozatán. Az a két család, amellyel én tartom a kapcsolatot, amelynél mi is meg szoktunk szállni, nálam fog lakni. De jön az ottani tánccsoport, és abból tizennégy gyereket nekem kell elszállásolnom, mert az az óhajuk, hogy egy helyen legyenek. Alig mennek el vendégeink, a magyarországi Dabasról mások érkeznek. Dabas ugyanis Barót testvértelepülése. Mi Baróthoz tartozunk.

Arról is szó esett, hogy a bodosi külszíni szénfejtés mélyedésében kialakítottak egy eléggé nagy felületű tavat, mely egyfajta turisztikai vonzóerő is lehetne a falu számára, mert megyénk eléggé szegény víztükörben. A tavat átadták a baróti önkormányzatnak, de partjain eddig még semmiféle létesítmény — például ivóvíz és illemhely, szeméttároló — nincs. A kánikula miatt jövögetnek a fürdőzők, s szép időben már távolabbi településekről is ide látogatnak. Ezt a fajta turizmust is lehetne úgy irányítani, hogy haszna legyen belőle a falunak, azoknak, akik valamelyes szolgáltatást tudnának nyújtani, nem beszélve arról, hogy a környék gazdag turisztikai látnivalókban: a Tiborc várának romjaival koszorúzott Várbükk, a szomszédos Bibarcfalva kitűnő jó ásványvize, freskóval ékített műemlék temploma, odébb pedig Benedek Elek szülőfaluja és a Dél-Hargita vadban-halban gazdag vidéke érdeklődésre tarthat számot. Józsa József mint a Barót városi tanács képviselője úgy látja: jutott és jutnia kellene a szűkös büdzséből a falu további fejlesztésére is. Kaput és kerítést építettek az iskola elejébe, kavicsoztak a Csordajáró út környékén és egy sáros utcában, de nagyon időszerű lenne megoldani az osztályokban a hőenergia-takarékosságot.

Hagyományőrzés profi szinten

Dávid Alpár: Ez a bodosi baba

Dávid Alpár szabóságába nem első alkalommal kopogtattunk be. Tánccsoportok számára készülnek itt a székely tájak székely ruhái, népi viseletbe öltöztetett babák a gyerekek számára, ünnepi férfiöltönyök, minden, ami a hagyományőrzés körébe beletartozik. Reklámra nem nagyon van már szüksége a mesternek, egyre jobban ismerik a régióban, kitaposta már a piac útját, jól tudja, hogy hol lehet beszerezni a fehér és a szürke abaposztót, a csicsás-fényes zsinórokat. Egy-egy sátoros kiruccanás azonban még életszükséglet. Az eldugott falu mestere hamarosan részt vesz a bösztörpusztai magyarok vásárán, augusztus 20-án pedig a mesterségek ünnepén. Ötlet és merészség kellett mindenhez — mondták a faluban. Így lett egy fiatal falusi szabóból keresett népi ruhagyártó! Keressen csak még egy ilyent Erdővidéken!?

Zöldség és gyümölcs

Kár, hogy kissé stagnál a bodosi zöldségtermesztés, utána ballag a gyümölcstermesztés. Utóbbiról nem lehet anélkül beszélni, hogy meg ne említenénk a pomológus Budai József által vadoncokból nemesített kimondottan bodosi almafajtákat, hisz él még a faluban a Budai Domokos-alma alanyfája, írtunk már egy helyi olyan pomológusról, Egyed Artúrról, akinek tudományát, kiváló tapasztalatát haszonnal lehetne szaporítani. Bodos a szülőfaluja annak a néhai Gáspár Albertnek is, akit még jól ismert e sorok írója, s aki intenzíven kertészkedett, és melegházában narancsliget virult!

Gáspár Áron: Itt régen jobban ment a kertészkedés!

A tudományos megfigyelés alapjaira helyezett zöldségkertészet egyik ismerője Gáspár Jenő és felesége. Gáspár Áront, mert fájós a lába, mindig otthon találjuk. Hasznos ismereteit, tanácsait a jelenlegi esztendő időjárásához passzította.

— Miképpen kedvez a mostani időjárás a veteményféléknek? — kérdeztük tőle.

— Nem a legrosszabb, inkább a pusztító gombaféléknek kedvez. A kényes veteményt hetenként legalább egyszer permetezni kell. Felváltva javasolom: egy rend szintetikussal és egy rend kontaktvegyszerrel. Másképpen biztos a pusztulás. Amikor ilyen nagy a levegő páratartalma, házi növénykivonatokkal, levekkel hiábavaló tölteni az időt. Az esővel az a helyzet, hogy a vizet kedveli a növény, de ha nincsen meleg, nem fejlődik. A zöldségtermesztéshez érteni kell, olvasni és sokat tanulni, figyelembe kell venni a sokéves tapasztalatot. Bodos népének a szélárnyékban fekvő falu talaj- és klimatológiai előnyeit kellene jobban kihasználnia, hogy ne hiányozzék a bodosi zöldség és gyümölcs Barót piacáról. Egyike ez az ismert helyi jövedelemforrásoknak.

Egy mikóújfalusi falunapon örömmel pillantottam meg a bodosi Dávid-féle sátrat, ahol friss és illatos kürtőskaláccsal kínáltak. Azóta sok víz lefolyt a falucska patakán, s lám, már két családban is sütik a kürtőskalácsot. Dávid Ildikó mesterien díszített mézeskalácsot is készít. Nem nehéz: receptjét kipróbálta, méz a szomszédban kapható. Őhozzá kopogtattunk be.

Dávid Ildikó és kisebbik kalácsa

— Ha itthon akarunk maradni, akkor valamit el kell kezdeni. A kalácssütés asszonyi munka. S ha munka, akkor komolyan mellé kell állni — mondta a fiatalasszony, akiről szomszédja megsúgta, hogy kora hajnalban már felkel, dagaszt, s amikor kezdődik Baróton a szerdai vásár, reggeliben már kínálja meleg, friss és vaníliaillatú kürtőskalácsát. — Családi vállalkozást alakítottunk, egymást segítjük, arra törekedem, hogy munkámmal meghódítsam és megtartsam az erdővidéki piacot. Távolabbi településekre csak akkor megyek el, ha hívnak, az már költségesebb. Gyakran kapok megrendeléseket lakodalmakra. A hét végén éppen itt lesz egy a szomszédomban. Ötven darabot rendeltek a kisebbikből. A felszerelést férjem készítette, nem kell forgatnom, kis motor hajtja. Nem lehet ebből meggazdagodni, de a mindennapi életvitelhez ezzel pótolok be. Van még egy versenytárs itt a faluban, egy idősebb néni. Nálunk mindenki keresi a megélhetést. Két éve kezdtem készíteni a mézeskalácsot is. Hagyományt teremtettem Bodosban.

Délelőtt még kietlen a Bodosi-tó. Inkább délutánra érkeznek a fürdőzők — magyarázták a helybeliek. Az út a posta előtt kapaszkodik a hegyre. Bitai Margit postás éppen a faluba készül. Ő tudja megmondani, hogy hányan olvassák a Háromszék lapot Bodosban. Most huszonöt előfizetőm van — mondta. A pénztelenség ellenére is ragaszkodnak az olvasók a laphoz. Van olyan is, aki arra kér, hogy „tegye ki no azt a pénzt, Margitka, mert most éppen szűkében vagyok, s ha megjön a nyugdíjam, húzza le belőle!" Azt is tudni kell, hogy csupán 176 házszáma van Bodosnak.

Bodos és Miskolc

Bodos jeles szülöttét, a pomológus Budai Józsefet (1851—1939) Miskolcon érte a halál. Ott nyugszik a Deszkatemplom melletti temetőben, sírját fekete márvány obeliszk jelöli. Ebben a városban volt középiskolai tanár, növénynemesítő intézetet alapított, faiskolát, tanulmányozta a Bükkhegység flóráját. Emlékét őrzi a város, utca viseli a nevét, és róla nevezte el egykori iskolája, a mai Lévay József Református Gimnázium a biológiai kabinetet. Nemrég küldöttség látogatott a faluból Miskolcra, a bodosi Budai József Általános Iskola pedagógusai és a helybeli lelkész házaspár. Emlékkopját vittek, melyet az említett kabinet tágas előterében helyeztek el, megkoszorúzták Budai síremlékét. Egyfajta testvériskolai kapcsolatnak is lehet nevezni már ezt a baráti viszonyt. A miskolciak jövő évben látogatnak majd Bodosba — tájékoztatott Dávid Anna Gyöngyi tanítónő.

— Nemcsak iskolai, hanem egyházi kapcsolatot is ápolunk Ábrán Józseffel, a Lévay-gimnázium igazgatójával, aki egyházi főgondnok is, és természetes, hogy a 450 éves miskolci református gimnáziummal is — pontosított kérésünkre t. Sándor István, a 420 lelkes bodosi református gyülekezet lelkipásztora. Ebben a viszonyban egyfajta kapocs Budai József emlékének ápolása is, főleg kölcsönös látogatások és rendezvények szervezése útján.