A múlt héten a sanghaji világkiállításon Elena Udrea turisztikai miniszter ünnepélyes külsőségek között mutatta be a román turisztika új márkajelét, amelyen egy zöld levél látható, a Kárpátokra és a román erdőkre célozva.
Közben rövid kulturális műsort is láthattak az érdeklődők, egy sokkoló jelenetben felvillant Ştefan cel Mare alakja is, az uralkodót megszemélyesítő színész, a kínaiak őszinte örömére, azt üvöltötte, hogy Románia a miénk.
A botrány nem is elsősorban az eléggé összekapott műsor miatt robbant ki, hanem azért, mert a 850 000 euróba kerülő turisztikai márka logóján szereplő s az anyatermészetre, a román nép bölcsőjére célzó zöld levél, szinte ugyanígy, 250 dollárért letölthető az internetről. Mire ment el az a rengeteg pénz?! — hördültek fel a politikusok, a szakértők, a hírmagyarázók. Egyesek arra céloztak, hogy ismét leplezetlen és bornírt pénzmosásról van szó, az eurószázezrek a kormánypárt kasszájába vándoroltak.
Hiába érvel Udrea, hogy a botrány a legjobb reklám, mert szakértők szerint a román turisztikának nem méregdrága márkajelzésekre és mesékre van szüksége, hanem a támogatási rendszerek kiépítésére. Ugyanis világhíres fürdőhelyeink, a tengerparttól a Kárpátokig, esetenként riasztóan lepusztult állapotban leledzenek. Elég, ha a kedves olvasó ellátogat a hajdan híres fürdőhelyeinkre, mondjuk, a századfordulón még Abbázia és Karlsbad után a Monarchia harmadik leghíresebb fürdőhelyére, Előpatakra vagy a fantasztikus környezeti adottságokkal rendelkező Bálványosra, melynek némely részein valósággal dühöng a pusztulás szele, és megy minden széjjelfelé, rothad, pusztul, düledezik mindaz, ami a hatvanas-hetvenes években — amikor még, ma szinte elképzelhetetlen mindez, meleg fürdő is működött itt, és fürdőorvos is volt — kiépült. Az Elena Udrea-féle turisztikai márka helyett ezt kellene átgondolni az utolsó utáni pillanatokban, s nem csak hírverésre költeni a pénzt. Az úthálózatot kellene végre már kiépíteni és korszerűsíteni. S úgy egyáltalán, rendet teremteni az országban, ahol — mondotta az egyik liluló fejű szakértő — igen nagy a mocsok.
A levél kapcsán a baljós analógiákról még nem esett szó, de ne feledjük: Frunzénak hívták a szovjet hadsereg egykori román származású főparancsnokát, aki egy Sztálin parancsára elrendelt ártatlan hasműtét következtében halt meg. Túlaltatták… Mint a húsz éve egymást váltó turisztikai miniszterek a hazai vendégforgalmat. Ideje lenne felébreszteni végre.
