De az is lehet, hogy azért nem sikerül mostanában jól szervezett tiltakozásokat rendezniük, mert a szakszervezetek nincsenek jól megszervezve? Példát kellene venniük a bukaresti metró szakszervezetétől, mely akkor szervezhet munkabeszüntetést, amikor akar. Ennek vezetője jelenleg egy Ion Rădoi nevű úriember. Ő a bizonyíték arra, hogy nemcsak szakszervezeti vezérekből lehet miniszter vagy miniszterelnök, mint Miron Mitreából és Victor Ciorbeából, hanem parlamenti képviselőből és szenátorból is kiváló szakszervezeti vezető. Ugyanis Ion Rădoi szerre volt szocialista képviselő és szenátor, mielőtt a metrósok érdekeit kezdte védeni. Sőt, nemcsak a metrósokét, hanem másokét is. Mert például legutóbb a régi szép időkben, amikor még sztrájkok is voltak, nem fizetésemelésért vagy egyéb juttatásokért sztrájkoltatta a metrósokat, hanem csak úgy, szolidaritásból.

Minden szakszervezetet így kellene megszervezni, mint a metróét: gazdasági alapon. A metrósok szakszervezetének van saját kft.-je Sindomet néven. Ez a vállalkozás foglalkozik a bukaresti metróállomások, metróhoz tartozó helyiségek és reklámfelületek bérbeadásával. És a befolyt összegek hetvenöt, illetve hetven százaléka a szakszervezet vállalkozását illeti. A metrónak több mint négyezer alkalmazottja van, és főleg abból él, amit az államtól szubvencióként kap. Tehát az adófizetők pénzéből, a mi zsebünkre. Költségvetésük 600 millió (új) lej, amiből 400 milliót az államtól kapnak. Közben a szakszervezet bekasszíroz a metró 4500 négyzetméteres bérbe adott helyiségeiért négyzetméterenként nyolc eurót havonta, ami tavaly 1 800 000 lejt jelentett. De a kereskedők és bérlők azt mondják, hogy ők ennek az összegnek az öt-hatszorosát, 40—50 eurót fizetnek négyzetméterenként. Az illetékeseknek utána kellene ennek nézniük. Ugyanis ha csak nyolc euró a bér, akkor ez azt jelenti, hogy egy metróalkalmazottra csak olyan 600 lejt lehetne költeni, de ha ennek hatszorosát kapják, akkor már az 3600 lejt jelentene fejenként. És akkor nyugodtan sztrájkolhatnának napszámra vagy akár hónapszámra is. Ennyi pénzből lehetne finanszírozni jó ideig bérüket is. Közben az államnak nem kellene szubvencionálnia őket a sztrájk alatt, és így spórolna. A bukarestiek meg gyalogolnának, mert a gyaloglás egészséges.

Ezt a modellt kellene követnie a többi nagy szakszervezeti tömörülésnek is. Csak éppen fel kellene leltározniuk kereskedelmi vagy akár ipari célra alkalmas területeiket, valamint a reklámozásra alkalmas felületeiket. Ugyanígy tehetnének a vasutasok. Ők is állami pénzeken élnek. Pedig vasúton utazni például Magyarországra olyan drága, hogy meg sem éri. A teherforgalmat is úgy megoldották, hogy jóformán nincs is. Ausztriában arra törekednek, hogy a teherautókat vonaton szállítsák. Nálunk meg a teherforgalom a nem létező autópályákon zajlik. A vasutas-szakszervezetek is működhetnének gazdasági alapon. Az állomásépületeket bérbe lehetne adni, és így a vasúti alkalmazottaknak is lenne fizetésen kívüli jövedelmük. Így nyugodtan sztrájkolhatnának, mert lenne miből fizetni juttatásaikat a sztrájk alatt. Mivel igen-igen lecsökkent a vasúti szállítás, rengeteg vagon szabadult fel, melyeket be lehetne rendezni a bokorlakók számára. Így nem kellene az állomásokon vagy azok környékén lézengeniük, hanem lakhatnának a vagonokban, és télen akár fűteni is lehetne. Ezért a vasút az államtól akár pénzt is kaphatna, mivel amúgy is rengeteget költ a szociális rászorultakra.

A kórházak szakszervezete szintén nekifoghatna gazdasági tevékenységet folytatni. Mivel a kórházi kezelésekért fizetni kell, egyre kevesebben mennek oda gyógyulni. Sok kórterem feleslegessé válik. Ezeket bérbe lehetne adni olyan kuruzslóknak, akik jelenleg kénytelenek törvénytelenül működni. Ezáltal tevékenységük hivatalossá válna, és a pénzügy is meg tudná adózni őket. A szakszervezet alvállalkozásban elvállalhatná például a szentgyörgyi kórház tatarozását. Sőt, a sztrájkolók a sztrájk ideje alatt bedolgozhatnának nekik. Így hamarabb elkészülne a kórház, az egészségügyi dolgozók kieső jövedelmüket pótolnák, és a vállalkozás jövedelme is őket illetné.

A tanügyi szakszervezetek is indíthatnának vállalkozásokat. Gyerek egyre kevesebb, így az iskolákban is sok lesz a felesleges osztályterem. Ezekben meg lehetne oldani a magánóraadást. Ilyen hirdetéseket olvashatnánk: „Érettségiztetést vállal oktatással foglalkozó kft." Ugyanígy munkacsoportokat hozhatnának létre a tanácsi alkalmazottak vagy a prefektúra tisztviselői. Saját cégük intézné a sztrájkok ideje alatt az ügyintézést, a rendes alkalmazottak pedig rendesen sztrájkolhatnának akár Bukarestben is. Így a sztrájk is és a munka is menne, és mindenki jól járna. A nyugdíjasok szakszervezete Boldogabb jövő névvel létrehozhatna egy temetkezésivállalkozás-holdingot, amelynek biztos, állandó és jövedelmező tevékenysége lenne, s ebből segélyezni lehetne a rászorult nyugdíjasokat. Sőt, ebből lehetne fizetni például a metrósokat is azért, hogy szolidaritásból nekik sztrájkoljanak.

A katonaság már bizonyosan saját gazdasági tevékenységen töri a fejét, mert nálunk sem akarja átadni a városnak a felesleges objektumait és területeit. Szakszervezetük bérbe adhatná a szükséges laktanyákat és lőtereket a katonaságnak. A befolyt pénzekből tovább lehetne finanszírozni a kiemelt nyugdíjakat a katonatiszteknek. Sőt, a katonai szakszervezetek saját katonaságot is létrehozhatnának kalandosabb természetű ifjakból, akik aztán magánvállalkozásban elmehetnének meghalni Afganisztánba vagy Irakba.

A rendőrök szakszervezete vállalhatná, hogy magánrendőrséget szervez. Ha vannak magánnyomozók, miért ne lennének magánrendőrök is, akik pénzért üldöznék a bűnözőket? Még olyan bűnelkövető is van (Amerikában), akinek fejére komoly vérdíjat tűztek ki. Megszabnák, hogy mennyit adnak egy nagy és egy kis kaliberű rablógyilkosért. Ebből jól megélne a rendőrök szakszervezete. És el tudná tartani a sztrájkoló rendőröket is.

Egyetlen dolog, amit nem lehet tudni, az: mi történik, ha a szakszervezetek vállalkozásaiban alvállalkozóként újabb, gazdasági alapon szervezett szakszervezetek alakulnak?

Mindezek jutottak eszembe a metrós szakszervezet kapcsán. Bár ahogy így utólag belegondolok, lehet, hogy az előbb felsorolt ötleteket már rég használja a többi szakszervezet, és így boldog és önálló, anyagilag független életet élve nem érdekük sztrájkokat szervezni.