Székelyföldön egyre több település köszönti vendégeit falukapukkal, településjelző táblákkal. Ezek rendszerint a község/város, valamint lakóinak ki- és mivoltát jelzik, tulajdonképpen a település arcai. Nemcsak az idegent köszöntik, hanem lakóhelyeink tükrei, önarcképei is.
Nemrég Moldvában jártam-keltem, fel egészen a bukovinai végekig. Azután Erdély útjait róttam a Királyhágó irányában. A településjelző táblákat figyelve nem titkolt büszkeséggel töltött el szülőföldem szép határa nem egy falutáblájának mindig magammal hordozott emlékképe.
Mindjárt megérkezésem után egyes faluvégeken a páratlan nagyságú gombainváziót látván menten kiszemeltem egy olyan gombaárust, aki díszes falujelző tábla tövébe telepedve kínálta a rókagombát. A székely gyalogkapu méretű településjelző tábla kétnyelvű feliratával, a község címerével, a helység Kárpát-medencei testvértelepüléseinek jelzésével, no meg a gombaárus asszonnyal, aki történetesen nem nejlonzacskóban, hanem a gombához-kapuhoz illően, fonott vesszőkosárból kínálta a sárga rókagombát, maga is szimbólummá, a falu arcává vált.
A gombaárus asszony fotója meg is jelent a lapban, nemsokára visszajelzést is kaptam, szelíd kérés formájában megfogalmazott figyelmeztetést: a fényképen látható falutábla ötlete, finoman fogalmazva, utánzat. A nagyközségből, ahol az eredeti táblák elkészültek, több panaszos is megszólalt: Alsó-Háromszéken legelőször ők állítottak díszesen faragott településjelző táblákat, s a lap másokét mutogatja.
A szóban forgó község lakosai közül kerültek ki a ,,panaszosok".
Legyen minél több ilyen panaszosunk — gondoltam —, s azzal sem ,,védekeztem", hogy én tulajdonképpen nem a településjelző táblákról, hanem a gombaárusokról írtam.
Aztán legközelebb Uzon felé jártamban magam is meggyőződhettem, hogy Uzon község és a hozzá tartozó öt falu mindenikének főbejáratainál mívesen faragott, címeres, a testvértelepülések nevét is rögzítő táblák három nyelven köszöntik az érkezőt, és jókívánsággal engedik útra a távozót.
Drukkolok, hogy minél többen ,,lopják el" az uzoni táblák ötletét, mert Székelyföld arca ezekből a jellegzetes vonásokból szépülhet emlékezetessé az itt lakó és az ide érkező előtt, s ezt a vizuális és szöveges üzenetet bárki emberfia érti, s azt is, hogy ezek a térplasztikai alkotások még anyagszerűségükben is rólunk szólnak. Kőből, fából készülnek.