Egyre több olyan faluba látogatunk, melynek alakulása-fejlődése a községközpont önkormányzatától függ, ahol egy vagy több személy képviseli a községhez tartozó települést. Ilyen az 1968-ban Bereckhez csatolt és hozzá közel fekvő Kézdimartonos is. Állapotának, fejlődésének helyzete felől érdeklődtünk. Martonoson nem könnyű az élet. Kerestük az általános lehangoltság okait.
Sántikáló visszaszolgáltatás
A szántókat-síksági kaszálókat sikerült ugyan tulajdonba adnia a földosztó bizottságnak, de a hegyi kaszálók birtokigazolása még várat magára. Nagy baj ez, felette nagy. Itt ugyanis mindig magángazdaság volt, és a martonosi ember szereti, ha vagyonáról szóló papírját a fiókban őrizheti. Az erdei kaszálók a diktatúra idején lassan beerdősödtek. S most vita tárgyát képezi, hogy az azokon felnőtt erdő kinek a tulajdona. Az erdészet magáénak tartja, s a martonosi ember, aki most is jól ismeri parcellájának határait, és most is bírja a területet, ragaszkodik tulajdonához, de arról friss birtoklevelet követel. Nos, ez a visszaszolgáltatás sántikál, lassan halad. Az idősek szájhagyomány formájában nem hagyhatják gyermekeikre-unokáikra azt, amijük van, ahhoz tulajdonpapír kell!
Az erdő-közbirtokosságnak is tisztes vagyonkája van — mondták, de ott sincs nyugalom. Tisztségváltás volt. Farkas Barna lemondott az elnökségről, az új elnök Marti István. Martit nem sikerült megtalálni, Farkas Barnával pedig csak felesége jóvoltából maroktelefonon értekeztünk. Azt mondta: nem volt érdemes annyit harcolni és küzdeni a közösségért, nem érdemelte meg a martonosi tagság! Ennyit telefonon. Sokan sejtik, hogy az igazság valahol középen található. Farkasné a falu tejcsarnokosa. Közérdekű kérdéseinkre készséggel válaszolt. Martonoson sok termelőnek csak a tej visz pénzt a házhoz. Nem mindig felel meg a tisztasági előírásoknak. Figyelmeztette a termelőket, hogy egyszer ez megbosszulja magát. Tűrhetetlenül alacsony a tej ára, a 60—70 banis tej majdnem négyszeres áron kerül az üzletekbe! Igazságtalan és ölő gondok-aggályok forrása.
Panaszkodnak a szélső utcák lakói, főleg a romatelepiek, hogy hatalmas a sár, kevésnek találják a kő- és kavicsmennyiséget, melyet kihordatott a berecki tanács. Olyan úton nem lehet elvárni, hogy kimenjen a telepre a mentőautó.
Az eső előtt sikerült tört követ hordani az utcák egy részére — tájékoztatott Kocsis Benedek (képünk), aki szülőfaluját képviseli a községi tanácsban, de ez nem elég. „Nagyon elázott a talaj a sok eső miatt, s bár van erőgépe a tanácsnak, egyelőre a patakokat sem lehet megközelíteni. Befejezzük a romák utcájának kavicsozását is, van már ivóvizük, és a közvilágításra sem panaszkodhatnak. Hogy nagy ott a nyomorúság, sújtja őket a munkanélküliség, az biztos. Ha megjavul az idő, sorra kerül a Páskó és a Halastó közötti utcaszakaszok feljavítása is" — részletezte.
Nem a kezdeteknél tartanak
Ezt éreztük Kocsis Benedek nyilatkozatából. A település szívéig sima aszfaltozott úton lehet már elérni. Ez teljesen megváltoztatta a falu arculatát. Az utat egészen a szomszédos Ozsdola határáig, a Kurta hídjáig aszfaltozták. Kezdeti szakasza ez annak a korszerű útnak, mely Ozsdola, Hilib, Gelence és Haraly érintésével Zabolán csatlakozna a Kovászna felé tartó műúthoz. Aki az Ojtozi-szoros felől szándékozna Kovászna vidékét megközelíteni, itt majd könnyebb dolga lesz.
Martonosnak jól működő ivóvízhálózata van, amit az idők folyamán javítottak, bővítettek. Ezt kimondottan a vizet fogyasztó családok tartják fenn, és a választás útján már régebb megalakított Gazdák Egyesülete működteti. Vezetője a 71 éves Ioan Momoi (képünk), a martonosiak Mamó bácsija.
— Higgye el, hogy éppen elég munkát ad ez nekünk, a héttagú vezetőtanácsnak — tájékoztatott Momoi —, de megéri, mert jó forrásvizet szolgáltatunk. 116 család tartja fenn. Újabban belépett 41 család, egyenként 15 millió régi lejt fektettek be a bővítésekbe-javításokba. Mi ebből a pénzből gazdálkodunk. Most bekötöttük a Hosszúbércből az ún. Felső csorgót, mert az eddigi harminc köbméteres tartályunk nem bizonyult elegendőnek. Târgu Jiuból hozattunk egy üvegszálas modernebbet, húsz köbméterest, hogy pótoljuk a kapacitást. Nem tudtuk még véglegesen összekötni a régivel, mert akadályozott a rossz időjárás. Adósságunk nincs. Segített munkánkban a berecki tanács is, mert fizette az erőgépek munkadíját.
A martonosi ,,vizesek" tanúbizonyságát adták annak, hogy önálló módon, közösségi összefogással is lehet működtetni egy ivóvízhálózatot, csak akarni kell, áldozni érte szabad időt, kitartással.
Való igaz, hogy így most már szennyvízhálózatra is szükség lenne. Kocsis elmondta, ennek terve közös a berecki hálózattal. Kivitelezésének két akadálya van: előbb be kell fejezni a bereckit, pénzalapokra kell pályázni Martonos számára.
— Nem a kezdeteknél vagyunk — fejezte be Kocsis. — A kultúrotthont teljesen felújították, korszerűsítették, szolgálja a közművelődést. Volt benne farsangi bál, és használja a falu kisebb összejövetelekre, halotti torokra is. Az iskola épülete sem okoz gondot, rendben van.
A borvíz útja programban
Festői környezetben működött évtizedeken át az édes-kénes gyógyvizes, reumatikus bántalmak enyhítését szolgáló Bödös nevű meleg fürdő, melyet a berecki önkormányzattól bérelt a martonosi Bíró család. Sajnos, A borvíz útja program nem tartalmazza a kezelőközpont megújítását-bővítését. Egyelőre csak modern bekötőút megépítése és a villanyáram felvezetése szerepel a tervezetben. A transzformátor elkészült, onnan viszik az áramot a fürdőhöz. Nem tudni, hogy milyen okok miatt maradt ki egy új kezelőbázis megépítése, az egész fürdőtelep modernizálása. Ahogy a borvizes program alakul, aminek egy második fázisáról eddig még nem szól a krónika, félő, hogy a többi munka a berecki önkormányzat nyakába szakad. Az pedig, ha a válság sokáig sújtja még kies hazánkat, eléggé járatlan út, kivitelezése még a jövő titka. Kár, mert bár megyénk gazdag kénes gyógyvizekben, a jelenlegi kapacitást messze felülmúlja a mozgásszervi megbetegedésben szenvedők száma. Épül ugyan a bölöni Büdösfürdő, s távlati tervben szerepel egy-egy hasonló kiépítése Sepsibesenyőn, Lisznyópatakon, Dálnokban, de ott, ahol patakként folyik ez a gyógyvíz — mint például a lemhényi Farkas-patakban —, még szó sem esett gyógyfürdő megteremtéséről!
Idejében megkezdte a fürdő felé tartó út építését Martonoson a versenytárgyaláson nyertes bákói Trans-Carpaţi cég, de az esős idő azt is leállította. Vastag törtkő-réteggel megalapozták a bekötőutat, elkészültek a vízlefolyók, de az árvíz sok kárt tett az eddig elvégzett munkálatokban. A sár miatt mi sem tudtuk megközelíteni a gyógyfürdőt.
Örökölt tehetség?
Ezt kérdeztük Farkas Róbert (képünk) martonosi népi faragómestertől, akinek vésője nyomán ,,kivirágoztak" a csernátoni népfőiskolában megismert virágok. Édesanyja révén Forró-vér csörgedez ereiben. Forró Antal (1924—1982), néhai neves kolozsvári grafikus nagybácsijára ő is büszke, őrzi néhány munkáját, grafikáját szobája falán. Forró Antal Martonoson született, és mielőtt Kolozsvárra került volna, ő is faragott. Róbert befektetett, fejleszti műhelyét. Van, amiért, akiért, mert testnevelő tanár fia is szereti e szép mesterséget. Úgy alakította csűrjét, hogy alkalmas legyen tanulótáborok megszervezésére. Ez egyik újabb terve. Nemcsak a faragást, hanem a régi mesterségeket (kerekes, kádárság) is elsajátíthatnák ott a fiatalok — mondta. Csak akarni kell, bele kell vágni az újba, az ismeretlenbe — jelentette ki. Lám, a díszítőfaragásból is meg lehet élni.
— Szegedről megrendelést kaptam a Magyarok Világszövetségétől — újságolta. — Fel kel építenem egy hatlyukas székely kaput, melyet a Székely himnusz dombjára vezető útra fognak felállítani.
Megújuló egyház
Boros Lászlót (képünk), a 422 lelket számláló martonosi római katolikus anyaegyház plébánosát munka közben találtuk. Követ talicskázott, ugyanis kerítéssel veszik körül a plébánia kertjét. Egyébként megújult ott minden. Új köntösbe öltözött a lelkészi lakás, folytatják a belső felújítást, kicserélték a régi villamos vezetéket. Mint tündérkert, olyan az udvar, közepében akkora filagóriát építettek, ahol akár egy egyháztanácsosi megbeszélést is meg lehet tartani.
A tisztelendő Gyergyószentmiklóson volt káplán, de Bögözből helyezte ide az érsek. 2005. augusztus elsejétől pásztorolja a martonosi híveket, az ojtozi filiát.
Ojtozban is folyik a munka. Kijavították a kis templom tetőzetét, a műemlékvédők nem találták eléggé masszívnak az alapozását, betongyűrűvel kellett megerősíteni, s magát az épületet vaspántokkal.
Névlegesen Sósmező is Martonoshoz tartozna, de ott az idő elvégezte a maga munkáját: magyar katolikus híve már nincsen! Beolvadtak...
Martonosnak nincs falumonográfiája, falufüzetecskéje. Helytörténetének legjobb ismerője, Bereck ismert történésze Tibád Sándor nyugalmazott tanár, akitől néhai Bálint László berecki, majd Martonosba beszolgáló plébánosról érdeklődtünk. Ő volt a martonosi templom építtetője, ott nyugszik a templom sekrestyéjének alagsorában. Nagyon szerettünk volna részt venni a falu templombúcsúján. Védőszentje ugyanis Szent Anna. Erre a napra tervezték a falunapot is, szétverte a vihar. A hívek a búcsús szentmise nemes hozadékával maradtak, t. Márkus András sepsiszentgyörgy—őrkői plébános tartalmas szentbeszédének tanulságával. Nem erősítette meg a falu a magyarországi Ragály nevű településsel kötött régebbi testvérkapcsolatát, amelyre baráti és lelki kötelékek révén igazán nagy szükség lenne.
