Klára Imre berecki kopjafája

2010. augusztus 10., kedd, Élő múlt

A Klára testvérek — Gyuri és Barna, közismert szentgyörgyi zenészek-zeneoktatók — nekem kedves barátaim és garázsszomszédaim. Betolatjuk a kocsit a garázsba, vagy még meg se tesszük, és politizálunk. Mi mondjuk, és többnyire mi halljuk, de mi fújjuk a magunkét. Lám, azért hallhatják mások is, mert, ugye, az utóbbi időben a szomszédban, ahová Barna ugyancsak „hazajár", történtek olyan változások, amelyekről mi a garázsaink előtti összejöveteleken sokat konferenciáztunk.

A múltkor mondta Barna, hogy nagyapja, a hősi halott Klára Imre emlékére kopjafát állítanak a berecki temetőben a szintén Bereckben lakó Kovács Vilmos unokatestvérével közösen. E nemes gondolat testet öltött a Bodó Csaba berecki fafaragó népművész szemet gyönyörködtető munkájában. „Méltóan képviseli nagyapánk önfeláldozását a magyar haza érdekében. Budapesti lakosként sem rejtem véka alá a nagyapám szívet-lelket lázba hozó cselekedetét, főleg, amikor olyan gyakran találkozom ázsiai arcokkal Budapest belvárosában" — mondja, s kér, ha arra járok, nézném meg, Bodó Csaba milyen emlékkopját remekelt.

Klára Barna, szokása ellenére, nem várta meg a következő garázs előtti találkozót, hanem az élmény hatása alatt érzelmes levelet küldött számomra villámpostán:

„A hősi halott nagytatám Uzsoknál esett el, és Munkácson temették el egy tömegsírba, minden kegyeleti jel nélkül. Illőnek tartottam, hogy felesége hantjai mellett emeljünk egy kopjafát számára is, hisz nyolc hadiárvát hagyott a feleségére, aki mind a nyolcat tisztességesen felnevelte. (...)"

A levél következő mondatának átmásolása közben kezem megtorpan, mert olyan szöveg következik az egyik unokatestvér kapcsán, ami a garázs előtti beszélgetésekbe még belefér, de a lapba kevésbé, bár a plasztikus „szégyenkormány" megnevezés erősen birizgálja a képzeletemet, hogy ezt a kifejezést meg kellene jegyezni.

„ ...hősi harcot vívott nagymamám is a megélhetés mindennapjaiért — szaladnak tovább a betűk a számítógép képernyőjén — a nyolc hadiárva érdekében. Áldja meg a Magyarok Istene nyugvó poraikat Bereckben és Munkácson egyaránt".

A kopjafa felirata: KLÁRA IMRE (1875—1914) ÉLETÉT ÁLDOZTA A MAGYAR HAZÁÉRT.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 495
szavazógép
2010-08-10: Riport - Kisgyörgy Zoltán:

Martonos az utak martján

Egyre több olyan faluba látogatunk, melynek alakulása-fejlődése a községközpont önkormányzatától függ, ahol egy vagy több személy képviseli a községhez tartozó települést. Ilyen az 1968-ban Bereckhez csatolt és hozzá közel fekvő Kézdimartonos is. Állapotának, fejlődésének helyzete felől érdeklődtünk. Martonoson nem könnyű az élet. Kerestük az általános lehangoltság okait.
2010-08-10: Élő múlt - Pálmai Tamás:

Józsi (Békési levelek)

Az első, aki elment a KÉSZ alapítói közül. Tősgyökeres békési, mégis, amikor leírom nevét, Tamási Áron jut eszembe, s máris melléknevét, jelzős szerkezetét keresem a fenti, címbéli nevének. A csapatban így mondtuk: Juhosjózsi, mert Józsiból van még egy, s őt — megkülönböztetendő — Dankójózsiként emlegettük, így, egybeírva, egyben, egy szuszra kimondva. S ha belegondolok, nem is kell más, székelyes ragadványnév neki, mert ez a Juhosjózsi szószerkentyű mindent elmond róla.