A főszervező, Bardócz Csaba ikafalvi református lelkész az Áldás népesség mozgalomhoz tartozó Adj, király, katonát! ifjúsági csoportos vetélkedő döntőseit hívta a hun kalandra, azért is, mert, mint mondja, a hun téma nagyon passzol a mozgalomhoz: egy hun harcos számára a családalapítás és gyereknemzés a legalapvetőbb követelmények közé tartozott.

— Miért éppen a hunok korát és életét elevenítették meg, hiszen a honfoglalás kora népszerűbb tábori téma?

Bardócz Csaba: A tapasztalat azt mutatja, hogy a hunokról nagyon keveset tudnak gyermekeink, fiataljaink, pedig újabban sok utalást találunk arra nézve, hogy ők voltak elődeink. A gyerekek romantikára hajlamos lelkét éppen ezért a hunok életvitelével, életformájával akartuk játékos módon megfogni. A táborban nem az oktatásra, hanem a nevelésre helyeztük a hangsúlyt. A gyerek sokkal jobban megjegyez dolgokat, ha átéli, mintha előadásokat zúdítanánk rá.

— Mire nevelték a mai hunokat a táborban?

— Igazi hun körülmények között, sátorban és természetes környezetben arra próbáltuk rávezetni őket, hogy egy életre jegyezzék meg: szorgalmas és kitartó munkával, pozitív hozzáállással bármikor és bármit elérhetnek. Ehhez természetesen az Isten segítsége, kegyelme és támogatása is szükséges. De ha a két akarat egyesül, akkor nincs lehetetlen, elérhetetlen. A mai kényelmes világból a hun korba átlépve, nem volt könnyű az akkori életkörülményeket rekonstruálni, megélni. Néhány gyerek a vasárnapi nagy felhőszakadás után vissza-, tehát hazavonult. A táborban arra próbáltuk biztatni őket, hogy kisebb vagy nagyobb akadály láttán ne a menekülést válasszák, hanem ha a helyzet úgy kívánja, szálljanak szembe a nehézségekkel ugyanúgy, ahogy hun elődeink is tették. Jó volt látni, hogy a tábor túlnyomó többsége az ilyen megoldás lehetőségeit keresi, hogy a többség nem adja fel. A jövőre nézve ez biztató jel, gondolok itt átvitt értelemben a Kárpát-medence ma élő ,,hunjaira".