A bevételekből az állam öt és fél millió személynek nyugdíjat, hétmilliónak társadalmi segélyt és 460 000-nek munkanélküli-segélyt ad. Egyfolytában fogyatkozik az iparban, szolgáltatásokban tevékenykedők száma. Csökkenti a kormány a köztisztviselők számát, és apasztja jövedelmüket is. Viszont van, ami rohamosan növekszik, és az a betegnyugdíjasok, fogyatékosok és társadalmi segélyen tengődők serege. (A ténylegesen fogyatékos és a beteg betegnyugdíjasok valóban rászorulnak a segélyezésre.)

1992-ben mintegy nyolcvanezer nagyon súlyos fogyatékkal élő személyt tartottak nyilván, most számuk eléri a negyedmilliót. A nagyon súlyos, súlyos és közepes fogyatékkal élők száma eléri a hatszázezret. A betegnyugdíjasok száma húsz év alatt 208 000-ről 920 000-re nőtt. Olyan helységek vannak, ahol a lakosság fele vak. Közülük többnek is van hajtási jogosítványa. Hát csoda, hogy ezek után olyan sok a baleset, hogy Európában elsők vagyunk a halálos közúti balesetek számát tekintve? Aztán olyan vidékek is vannak, ahol a betegnyugdíjasok negyven százaléka keményen dolgozik, és a társadalmi segélyből élők éppen külföldön tevékenykednek.

Most az illetékesek felébredtek, és elszántan ellenőriznek. A becslések szerint a betegnyugdíjasok egynegyede képzelt beteg, vagy olyan képzett beteg, aki olyan ügyesen tud szimulálni, hogy egyből betegnyugdíjba küldik. A fogyatékkal élők közül minden ötödik gyanús. Vannak olyan kéz- és lábkificamító tehetségek, akik reggel elmennek munkába koldulni, este meg visszarendezik kitekert végtagjaikat a helyükre, és hazamennek. Hát ezek valóban megérdemelnek egy társadalmi segélyt a bekasszírozott jövedelmük mellé.

Dolj megyében tizenhat munkába járó betegnyugdíjast találtak. Közöttük egyik olyan súlyos rokkant, hogy kísérő is jár neki, ennek ellenére a vasútnál dolgozik. Sadován 8000 lakosból 1778-an részesültek társadalmi segélyben. Egyesek villákban laknak, és személygépkocsi is áll udvarukon, de segélyesek, mert nem rendelkeznek semmilyen hivatalos jövedelemmel.

Persze legtöbb esetben segítség nélkül nem lehetett volna mindenféle bizonylatot vagy orvosi igazolványt beszerezni. Ezért aztán volt, ahol iparszerűen űzték az orvosi papírok gyártását, ahogyan történt ez Moreni-ben (Dâmboviţa megye). Ott egy asszisztensnő színes fénymásoló és számítógép segítségével több mint háromezer betegnyugdíjast állított elő. Vett egy aláírt lepecsételt orvosi igazolást, letakarta a személyi adatokat, lemásolta, majd a betegnyugdíjra jelölt személyi adataival töltötte ki a fejrészt, és kész.

Summa summarum, a dolgozó embereknek igen-igen sokba kerülnek a képzelt betegek, álfogyatékosok és a társadalmi segélyre valójában nem jogosultak juttatásai.

Lehet, hogy nemsokára, ha megkérdik a pályakezdő fiatalt, miképpen képzeli el megélhetését, jövőjét, mi szeretne lenni, azt fogja válaszolni, hogy rokkant, betegnyugdíjas vagy segélyen élő. Ez nem csoda, mert vagy tizenöt éven keresztül az állam azért fizetett különféle foglalkozásúakat, hogy ne dolgozzanak (hadiipar, bányászat stb.). Aztán meg azért is szép summákat adott, ha valaki otthagyta munkahelyét (végkielégítések). Egy dolgot nem fizettek meg soha rendesen: a munkát.

Na már most, a gyerek könnyen tanul. Mindezt hallván, nagyon soknak halvány elképzelése sem lehet arról, hogy még munkából is meg lehet élni. Az iskolai, egyetemi oktatás — ha még sokat reformálják — hathatósan segíteni fog az ilyen mentalitás elsajátításában. Vagy abban, hogy miképpen tehetik magukat hülyének, hogy segélyt kapjanak. Most még csak ott tartunk, hogy Románia lakosságának 42 százaléka hiszi azt, a Nap forog a föld körül. (Hat százaléka azt mondja: nem tudja, mi az igazság.) Az iskolák és főiskolák jelenleg majd mindenkit többdiplomás munkanélkülinek képeznek ki. Szívós munkával elérhetjük, hogy szinte senki nem fog dolgozni ebben az országban.

Jelenleg a legjobb úton haladunk ebben az irányban. A mezőgazdaságban a kisgazdáknak már rég nem érdemes bajlódniuk a földdel, mert a jövedelem még a túléléshez is kevés. Az iparban vagy szolgáltatásokban a fizetések olyan kicsik, hogy jobban jár az alkalmazott, ha elmegy segélyezettnek. Az állami alkalmazottak számát s fizetésüket a kormány éppen jelenleg csökkenti sikeresen. Ezek után teljes biztonsággal fordulhat a kormány kölcsönért a Nemzetközi Valutaalaphoz. Ők adnak pénzt, amiből a nem dolgozókat továbbra is fizessék. Akik nagyon munkamániások, ha kapnak munkát külföldön, menjenek oda dolgozni és pénzt keresni. Ott nagyok a fizetések, a kormány fizettesse vissza velük a felvett kölcsönöket, és küldjenek haza a pénzből azoknak is, akik olyan élhetetlenek — fiatal és egészséges létükre —, hogy nem sikerül elintézniük azt, hogy rokkant-, betegnyugdíjat vagy társadalmi segélyt kapjanak.