Árapatakon 1989 decemberében fegyverrel a kezünkben védtük a születő, új demokráciát abban a reményben, hogy Románia megszabadul a kommunista érától, s az új politikai osztály képes lesz az ország demokratizálására.
Elsősorban természetesen a fiatalokra számítottunk. Sajnos, az elmúlt évek során bebizonyosodott az a mondás: a nagy halak felfalják a kicsiket. Sok jó képességű, felkészült fiatalnak be kellett látnia, a kórusban úgy kell fújniuk, ahogyan az idősebbek diktálják. S arra is rájöttek: ha alkalmazkodnak, a ,,húsosfazék" közelébe kerülhetnek. Menet közben sok mindent eltanulnak a tapasztalattal rendelkező kórustagoktól, például a hazugságot, a csalást s a korrupció minden formáját. Sőt, elsajátítják ezeknek a gyakorlatban való alkalmazását is. Élnek is ezzel a lehetőséggel kisebb vagy nagyobb sikerrel. Akinek nem inge, ne vegye magára.
Így és ehhez hasonlóan alakult ki az ,,új" politikai elit, amely a sokat hangoztatott reformok ellenére az országot lehetetlen helyzetbe sodorta. Az elégedetlenség szinte elérte a tetőfokát. Beteg a tanügy, beteg az egészségügy, beteg az igazságszolgáltatás, egyszóval beteg az egész ország.
Ezt az áldatlan helyzetet igazolják a különböző társadalmi megmozdulások is, mint a tüntetések, sztrájkok stb. Ezek hatása egyelőre az elvárások határa alatt marad.
Az államfő és gyors beszédű miniszterelnöke, a miniszterek csak ígérgetnek, de marad minden a régi. Sőt, egyre csökken az életszínvonal. Ez a kormány képtelen, tehetetlen és felkészületlen az ország vezetésére. Nem tartják tiszteletben a törvényeket. A kormányhatározatok és -rendeletek nem életképesek.
Az ország lakóinak nagy százaléka elégedetlen, 15—20 százaléka pedig, írva és mondva, éhezik. Mi a teendő? Összefogásra van szükség. Közösen kell fellépni nemzetiségre és foglalkozásra való tekintet nélkül. El kell sodorni az ország éléről a hozzá nem értő vezetőket, s velük együtt a hazugságot, a csalást, a korrupciót. Mindezt törvényes eszközökkel!
Tőlünk is függ, hogy lesz-e más alapokra épített Románia, amelyben a vezetők az adófizetők érdekében is dolgoznak. Amelyben tiszteletben tartják az alkotmányt, az ország törvényeit, és a társadalom minden tagja otthon és egyenlőnek érzi magát. Amikor nem lesznek koldusok és éhezők, autonómia is lesz Székelyföldön.
Molnár Sándor, Árapatak