Augusztus 8-án, vasárnap tehát gyülekezőt húztak Bardocon. Igen, emlékeztek. Emlékeket idéztek fel egymásról, örültek egymásnak. Megosztották örömüket és bánatukat, akár könnyeket csalva egymás szemébe. Mikor is volt? Hogy is volt? Úgy volt, ,,mint a mesében" — mondta Brandtné Czirják Éva, a geszti iskola igazgatónője, a kapcsolattartás egyik tartópillére. ,,Igen, 1990-ben a gesztiek elindultak, hogy megtalálják azt, ami hiányzott az életükből" — mondta. A vándorlás során ,,a világ végén" rátaláltak a bardociakra. Segélyszállítmányt hoztak, búzát, a mindennapi kenyérnekvalót. Így kívántak a határon túli testvéreiknek segítségére sietni 1990-ben. Áldott legyen az a búza, ami azóta baráti kapcsolattá alakult, és tart immáron húsz éve. ,,Húsz év alatt mindannyiunk élete nyitott könyv lett. Kölcsönösen megismertük egymást. Ez a kapcsolat sok mindent kibírt, melyben volt lakodalom, gyermekszületés, elmúlás, félresikerült szavazás, kormányváltás... Ami mégis összetart bennünket, az a szeretet, az egymás iránti tisztelet. Büszkék vagyunk erre a kapcsolatra. Míg időnk és energiánk engedi, szervezzük, keressük az egymással való találkozást" — mondta Borsós Lászlóné pedagógus, a kapcsolat másik tartópillére.

Katona Csiki Ildikó bardoci tanítónő tiszta szívből kívánta, ,,hogy ez a barátság és szeretet olyanná terebélyesedjék, mint a szabadkígyósi óriásfa, amelynek átöleléséhez még több személyre legyen szükség".

Képek, pillanatok, nevetés, könnyhullatás és baráti ölelések jutottak eszünkbe. Barátság volt ez első látásra. Testvérbaráti kapcsolatunk 2008 nyarán vettetett papírra Bardocon, majd néhány hónap múlva Geszten. A két település iskolája is szorosabbra fűzte kapcsolatát, és még 2007-ben aláírták testvériskolai szerződésüket. ,,Ez a szoros kötelék a gesztiek és a bardociak között maradjon így az idők végezetéig, ha ez túl nagy kérés az Istentől, megelégszünk az életünk végéig tartó testvérbaráti kapcsolattal is" — mondta Brandtné Czirják Éva.

A huszadik évfordulón együtt ünnepeltek a bardociak a gesztiek 58 fős csapatával. Márványtáblás emlékművet lepleztek le a bardoci Benkő József Általános Iskola előtt, ahol a két település polgármesterei — Balázsi Dénes (Bardoc), Fábián Zsuzsanna (Geszt) — mondtak ünnepi beszédet. Balázsi Zoltán lelkipásztor áldását adta rá. Nagyszámú ünneplő közönség énekelte együtt a magyar, majd a székely himnuszt.

Az esti rendezvényen Fazakas Attila iskolaigazgató köszöntötte a vendégeket és az egybegyűlteket. Jómagam és Katona Csiki Ildikó mondtunk ünnepi beszédet, felidézve az elmúlt húsz év emlékeit. A gesztiek részéről Brandtné Czirják Éva és Borsós Lászlóné emlékezett az elmúlt húsz évre. Ezt követte az iskolások és az ifjak ünnepi műsora, közös vacsora és reggelig tartó mulatság.

Az elmúlt évek emlékét emlékkönyvbe zárták a gesztiek Barátságunk lapjai címmel, és a bardoci családoknak adományozták, míg a bardociak emléklapokat adtak át a gesztieknek.

Szabó Csilla tanítónő, Bardoc