A sepsiszentgyörgyi Reménység Nyugdíjas Klub tagjai nemrég tértek haza magyarkanizsai (Szerbia — Vajdaság) látogatásukról, a testvérvárosbeli Nyugdíjas Szövetség meghívásának téve eleget. E nyolc napig tartó baráti látogatás pár mozzanatát szeretném felidézni.
Első megállónk Temesvár, ahol az 1989-es forradalom eseményeinek főbb helyeit néztük meg: a református templom előtti teret és magát a templomot, majd az Opera előtti tér és az ortodox katedrális megtekintése után a városközpont parkjába látogattunk, majd szálláshelyünkön, a Bartók Béla Líceum internátusában pihentük ki fáradalmainkat.
Másnap, átlépve a román—szerb határt, Székelykeve volt az első megállónk, ahol a hajdan Bukovinából ide települt székelyek leszármazott nyugdíjasai vártak. Igazi vendégszerető emberek körében töltöttük a délutánt és estét, megismerve a község lakóinak sokirányú mezőgazdasági tevékenységét és a hagyományőrzés szép példáit. Meghívtuk őket jövőre székelyföldi látogatásra, Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy népe hagyományainak és klubunk tevékenységének megismerésére.
Utunk egyik legszebb élménye volt a Kazán-szoros és a vármaradvány megtekintése. A Duna mellett végigautózva, estére eljutottunk Magyarkanizsára, ahol már vártak régi nyugdíjas barátaink.
Testvérklubunk tagjai olyan útirányt javasoltak, ahol eddig még nem jártunk. Így az ott töltött három nap alatt megnéztük Zsombor városát, ahol városnézés közben megtekintettük a polgármesteri hivatal dísztermében a zentai csatát megörökítő, hatalmas méretű falfestményt.
Bár kissé zord volt az idő, de a Palicsi-tó és a fürdőhely megtekintése is igazi élményt nyújtott a kirándulóknak. Másnap Becse községgel és nyugdíjasaival ismerkedtünk meg, és a régi szép udvarházban a hagyományőrzésről folytattunk eszmecserét.
A 25 hektár területen elterülő híres Kalabiai lovardát is megtekintettük, a híres lipicai ménest, és a nagyon gazdag gyűjtemény egyik szép lovas hintóján kocsikázhattunk, a bátrabbak pedig lovagolhattak is. A ménes igazgatónője a fogathajtóversenyek országos bajnoka. Nyugdíjas barátaink az ebédlőben ízes, bőséges ebéddel vártak. Vendégszeretetüket szépen faragott székely kapuval és hímzett népi terítővel viszonoztuk, amelyet klubunk szorgalmas kézimunkázói készítettek, és meghívtuk házigazdáinkat székelyföldi látogatásra.
Nagyon szép utunk Magyarkanizsán ért véget, sajnos, a kiáradt Tisza miatt nem a hagyományos fogadóban, hanem a községházán (fotó) találkoztunk dr. Bimbó Mihály alpolgármesterrel, aki a nagyközség gazdasági, kulturális életével ismertetett meg. A búcsútalálkozásra a Községi Nyugdíjas Egyesületnél került sor, ahol Molnár Csikos Benedek elnök és nagyszámú nyugdíjas barátunk várt. A közös beszélgetés és műsor, a jó zene, a terefere majdnem éjfélig tartott, majd átadva ajándékunkat, búcsúztunk kedves barátainktól.
Hazafelé jövet megálltunk Szegeden, de sajnos, a megáradt Tisza miatt elmaradt a hagyományos halászlé elfogyasztása a halászcsárdában. Utunk során hazáig kísértek a megáradt folyók (Tisza, Maros, Olt) és patakok, valamint a vízzel elborított mezőgazdasági területek látványa, s záporok közepette, valamikor éjfél után értünk haza szeretett városunkba.
Ráduly Gitta,a Reménység Nyugdíjas Klub elnöke
