A Szerenád zenekar koncertje a Kékteremben
A Háromszék augusztus 7-i száma Egy szabadtéri hegedűverseny előzményei címmel beszámolót közöl az árkosi hegedű mesterkurzusról, az Erzsébet parkban tartott koncertről, illetve Ecaterina Stanról, a Román Rádió zenei szerkesztőjéről, aki húsz éve szervezi Árkoson a Fiatal Tehetségek Gáláját.
Ezen az ország művészeti iskoláinak, zenei egyetemeinek díjnyertes tanulói, hallgatói vesznek részt. A szerkesztő megjegyzi, hogy: ,,igen nagy veszteség, hogy a helyiek nem szándékoznak kihasználni az adódó lehetőséget", majd az írás befejező részében Ecaterina Stan szomorúan vonja le a következtetést, hogy a szentgyörgyi zenetanárok, diákok még a koncertekre is ritkán mennek el, kihalt belőlük a szakmai kíváncsiság. A szerkesztő reméli, hogy Stan nem ismeri eléggé a helyi lehetőségeket, de aztán hosszas beszélgetés után ő is szomorúan meggyőződik, hogy mégis ,,Sajnos, ismeri". Stannak lesújtó véleménye van a helyi művészeti iskola tanárairól, diákjairól, s erről a szerkesztőt is eredményesen felvilágosítja. Megjegyzi még a cikk előbbi részében: ,,Igaz, volt az elmúlt évek során zeneiskolás tanítványuk a mesterkurzuson, de rosszul érezte magát a gyerek, merthogy a mércét nem ütötte."
Hát akkor mondjuk el, hogy a Plugor Sándor Művészeti Líceum és Ecaterina Stan viszonya valóban nem felhőtlen. A ’90-ben indult Fiatal Tehetségek Gálájának örvendett iskolánk tanári kara, jó kezdeményezésnek tűnt, hogy Árkoson lesz egy izgalmasnak ígérkező rendezvénysorozat. Stan kérésére iskolánk bemutatott egy műsort Árkoson, amit a műkritikus asszony fél füllel meg is hallgatott, bizonyára neki ennyi is elég volt, miközben vidáman trécselt Gabriel Florescu szerkesztővel…
Diákjaink más alkalmakkal is szerepeltek az általa rendezett gálákon. A műkritikus asszony fővárosi fensőbbséggel marasztalta el tanárainkat, diákjainkat, néha egy kicsi dicséretet is osztott. Viselkedése nem váltott ki nagy rokonszenvet belőlünk…
Hamarosan világossá vált, hogy a Fiatal Tehetségek Gálája nem sok lehetőséget nyújt számunkra. A gála résztvevői elsősorban nagyvárosok nagy múltú zeneiskoláinak tanulói és konzervatóriumok hallgatói voltak, akik országos és nemzetközi versenyeken nyertek díjakat. Ehhez felzárkózni iskolánk nyilván nem tudott, hisz ’90-ben alakult líceummá, időre volt szükség, míg tanári gárdája kialakul, egy kis megye gyerekeiből válogathatott csak (nem pedig a nagy városok gyerekfelhozatalából, ahol ráadásul filharmóniák, operák működnek, tucatnyi zenészcsalád gyereke készül tudatosan művészi pályára).
Nem voltunk eredménytelenek az eltelt húsz évben. Tanulóink számos díjat nyertek az olimpiákon, országos versenyeken, és sokan zenei főiskolákon, konzervatóriumokban folytatták tanulmányaikat, hazai és külföldi zenekarok megbízható zenészei lettek, vagy tanítanak, többen visszatértek iskolánkba. Ha valaki átnézi a Háromszék híradásait, láthatja, hogy mind a zenetanárok, mind a növendékek egyaránt jelen vannak a város és a megye művelődési életében. Gondoljanak csak a Georgius szimfonikus zenekarra, amelyet dr. Filip Ignác vezet, a Brassói Zenei Főiskola fúvóstanszékének vezető tanára, vagy a Sipos Zoltán vezette Pro Musica zenetanár-kórusra, a volt növendékeinkből alakult Snaps Vocal Bandre, illetve a nemrég alakult Snaps Classical szimfonikus zenekarra. A Plugor Sándor Művészeti Líceum együttesei közül hadd soroljuk fel a már többször is országosan díjazott Eufónia ifjúsági kórust, a Szerenád zenekart, Gyűszűvirág régizene-együttest és a Mini-Snapset. Az említettek hírt adnak munkánkról, eredményeinkről, talán valósabbat is, mint Stan véleménye, aki a ’90-es években több diáknak és szülőnek azt sugallta — úgy tűnik, véleménye azóta sem változott —, hogy a tehetséges gyerekeket innen el kell vinni, mert az itteni tanárok nem oktatnak megfelelően. Néhány szülő — nem sok — meg is hallgatta a fővárosi zenekritikus és szerkesztő véleményét, gyerekeiket Bukarestbe vitték tanulni, aztán két év múlva vissza is hozták őket, mert még annyira sem haladtak, mint nálunk.
Ecaterina Stan ,,szomorúsága", hogy tanárainkból ,,kihalt a szakmai kíváncsiság", nem hat meg. Véleményét közönséges sértésnek tartom, amelynek semmi köze a valósághoz.
Felidézek néhány mesterkurzust, amelyen iskolánk tanárai, diákjai részt vettek Brassóban, Udvarhelyen, Prágában, Nyíregyházán, Tatabányán, és amelyeken olyan szakmailag elismert személyiségek oktattak, mint a világszerte ismert Szilvay testvérek, akik Finnországban indítottak a Kodály módszeren alapuló iskolát, vagy Perényi Eszter és Devich Sándor, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professzorai, Dobos Márta, a Szegedi Egyetem Konzervatórium tanára, Dr. Stela Drăgulin, a Brassói egyetem zenetagozatának professzora. Ha ezekről tudna, Váry szerkesztő úr sem sajnálkozna. És miért ne tudhatna? Hisz iskolánk élete is van olyan izgalmas, mint a Stan rendezvénye.
Persze, tanulni nem szégyen, tudjuk, hogy nekünk is állandóan kell újítanunk, tájékozódnunk. Jó ötletnek tarjuk a parkbéli szabadtéri koncertet, valószínű, mi is fogunk hasonlót rendezni. És a fentiektől függetlenül örvendünk az árkosi rendezvényeknek, hisz gazdagítják a zenei kínálatot, ami mindannyiunknak jó. Persze, még jobb lenne, ha több kolozsvári, marosvásárhelyi magyar zenész is megfordulna Árkoson, de ez már nem a mi asztalunk.
NAGY HANNA,
a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum hegedűtanára
