Egy nap a szegény testvér beállított a gazdaghoz:

— Segíts rajtam, kérlek! Egy darab kenyérhéjam sincs a háznál, sem egy marék pelyva a csűrömben!

A gazdagnak épp akkor döglődött a tehene, és odaadta a testvérének a döglődő tehenet. Közben ezt mondta:

— Hanem aztán hagyj békében! Ha levágtad a tehenet, hozd el nekem a bőrét!

A szegény testvér ezt gondolta magában:

,,Még mit nem! Szép kis ajándék! Ha megdöglik a tehén, a húsa az enyém, a bőrét meg adjam neki!"

Mégis megköszönte a gazdag testvérnek az ajándékot, és a dögrováson levő tehenet föltette a szánjára.

Hazahúzta a tehenet, de sajnálta levágni. Gyógyítani kezdték a feleségével, ápolták, míg fel nem épült, és lábra állt a tehén. Olyan fejőstehén lett belőle, hogy öröm volt nézni. Volt elég tej a gyerekeknek és nekik is.

Meghallotta ezt a gazdag testvér, és elfogta a sárga irigység.

,,Minek is adtam neki azt a tehenet? Hiszen ez tiszta kár!"

Aztán mindennap a testvére nyakára járt:

— Add ide a tehenem bőrét! Ide a bőrrel!

A szegény testvér pedig így szólt:

— A tehén nem élhet a bőre nélkül! Várj, amíg a végét járja, s akkor megkapod a bőrét!

De a gazdag testvér nem tágított: add ide a bőrt, ide a bőrével! Ha nem adod szépszerével, menjünk a bíró elé.

Ott is voltak. A gazdag másképp adta elő a dolgot, a szegény is. Mit lehetne tenni?

Akkor így szólt a bíró:

— Felteszek nektek három kérdést. Aki helyesen felel, az nyeri meg a pert.

A bíró feltette az első kérdést:

— Mi a legédesebb?

— A méz a méhkasaimban — felelte a gazdag.

— Nem! — szólt a szegény. — Az álom.

— Igazad van, az álom! És ki a legfáradhatatlanabb?

— Az, akinek a legtöbb pénze van! — kiáltotta a gazdag.

— Nem — mondta a szegény. — A legfáradhatatlanabb az irigy ember. Éjjel-nappal azon töri a fejét, kit irigyelhetne.

— Úgy van! És ki a legszerencsétlenebb?

— Az, aki tévedésből, mint én, legjobb fejőstehenét odaadta ágrólszakadt testvérének! — kiáltotta a gazdag.

— Nem! — nevetett a szegény testvér. — Az a szerencsétlen, aki elismerte a bíró előtt, hogy nem bőrt, hanem fejőstehenet adott a testvérének!

Erre azt mondta a bíró:

— Szegény ember, te válaszoltál jól, téged illet meg a tehén.

Fordította: Bán Péter