Egyszer az okos fiúk, amikor a rőzsét szállították, megpillantottak egy békát az úton, amint ott jajgatott. A béka megkérte őket, hogy vigyék át az árkon, de az okos fiúk nem segítettek neki, sőt, egy bottal meg is ütötték. Az ostoba jött a vállán a teherrel, és ő meghallgatta a béka kérését. A béka megígérte, hogy mindig segíteni fog neki. Hogy többet ne kelljen a hátán vinnie a rőzsét az ostoba fiúnak, a béka ajándékozott neki egy fehér lovat.

Az ostoba fiú a rőzsével egyszer a királyi vár mellett haladt el. A király fiatalabb lánya meglátva a fiút meg a lovat, elnevette magát: ,,Nézd, a bolondnak egy fehér jutott!"

A fiú nagyon a szívére vette a királykisasszony gúnyos megjegyzését, így szólt: ,,Az ördög vigyen el! Engem mindenki ostobának tart."

Az ördög azon nyomban meg is jelent, és elvitte a hercegkisasszonyt valahová. A király azonnal elindult megkeresni azt, aki elátkozta a lányát. Maga is fegyvert fogott a kezébe, és megparancsolta embereinek, hogy fegyverrel a kézben menjenek vele. Ha elhaladnak a tettes mellett, a fegyverük magától lő. És így is volt, amikor jött az ostoba, a fegyver megszólalt. A király kiadta a parancsot, hogy dobják a tóba a bolondot. De abban a tóban élt a béka, akit megkért: ,,Békácska, békácska, segíts nekem kimászni a partra!"

A béka kisegítette a bolondot a partra, és megkérdezte: ,,Szükséged van még valamire?"

,,Szeretnék eljutni ahhoz a hercegkisasszonyhoz, akit elátkoztam."

Egy, kettő — és ott is van. A szegény hercegkisasszony ott ül az erdő mélyén, és sír. Ekkor a béka megkérdezte: ,,Szükséged van még valamire?" ,,Szabadítsd meg a hercegkisasszonyt az ördögtől, és vigyél el mindkettőnket annak a tónak a partjára, amiben elmerültem. Ott építs egy várat, amiben elélhetünk!"

A béka megtette ezt, majd beleereszkedett a vízbe. A király hamarosan meglátta a várat, és meghallotta, hogy abban a várban él az ostoba fiú az ő fiatal lányával. Megharagudott, és a katonáit küldte, hogy döntsék le a várat, és vigyék haza a királylányt. De a béka nádassá változtatta a hadsereget. A királyné ment el a lányáért, de a béka lóvá változtatta. Végül maga a király indult el a királylányért. Most nem olyan szigorú, de gondolkodik azon, hogy mi is lesz. Megkérdezte: ,,A hadseregem miért változott át nádassá?"

,,Azért, mert fel akarták dúlni a váramat."

,,A királyné miért ló?"

,,Azért, mert nagyon haragosan jött."

,,Nos, a nádas és a ló visszaváltozhat emberré?"

,,Igen, ha feleségül adod hozzám a fiatalabb királylányt."

A király megígérte, és a nádas visszaváltozott hadsereggé, a ló királynévá. És most ott esznek-isznak az ostoba legény és a királylány lakodalmában.

Dabi István fordítása