Európa a világ beteg embere, és forró ősz elé nézhet, mivel legnagyobb gazdaságait politikai instabilitás fenyegeti a gazdasági problémák és a népszerűtlen válaszintézkedések következtében. A prognózist a Roubini Global Economics (RGE) elemzői fogalmazták meg.
Nem csak a sárgult falevelek, valami más is hull majd ezen az őszön Európában, mint sárgult falevelek — írja az RGE elemzői jegyzetében. Számos európai kormány — függetlenül oldaltól és pártállástól — a széthullás szélére jutott; a megszorító intézkedések sora, a magas munkanélküliség és az adósságok emelkedése mellett korrupciós botrányok rengetik meg pozícióikat. Közben Amerikában a figyelem elsősorban a novemberi részleges kongresszusi választásokra irányul majd.
Az öt legjelentősebb európai gazdaság — Németország, Nagy-Britannia, Olaszország, Franciaország és Spanyolország — kilátásairól szólva az RGE megjegyzi, az Európai Unió összesített GDP-jének háromnegyedét adják, és évente együttesen olyan mértékű gazdasági aktivitást fejtenek ki, amely durván megfelel az Amerikai Egyesült Államokénak. A lesújtóan magas nemzeti adósságszintek, a gazdasági gyengélkedés és a nagyfokú politikai bizonytalanság együttesen igencsak bizonytalanná teszi a Nyugat kilátásait — vélik az elemzők.
Németországban néhány hónappal korábban még úgy tűnt, hogy Görögország kisegítése Angela Merkel kancellár karrierjébe kerül. Bár korai lenne még leírni őt, a kereszténydemokrata vezetésű koalíciós kormány afféle választói dorgálásban részesült a júliusi választásokon, amely megfosztotta a kabinetet a parlament felsőházában az irányítástól. A voksolás óta a kancellár asszony népszerűségi mutatói tovább gyengültek, és a koalíción belüli feszültségek is fokozódtak.
Nagy-Britanniában a választás 12 éves munkáspárti kormányzásnak vetett véget áprilisban, és helyébe egy Tory—Liberális Demokrata Párti — tulajdonképpen konzervatív-liberális — koalíció lépett, meglehetősen kényelmetlen és példátlan helyzetet teremtve a brit történelemben. A kompromisszumos kényszermegoldások miatt a kabinet ,,szavatossági ideje" körülbelül egy év lehet az RGE szerint, amíg a liberálisokhoz köthető, a választási rendszer reformjáról szóló népszavazást jövő májusban megtartják. Azután kiderül, hogy mire megy a koalíció.
Olaszországban éppen a múlt héten veszítette el parlamenti többségét Silvio Berlusconi miniszterelnök kormánya, egy harmincfős ,,szakadár" frakciócsoport elpártolása révén Szabadság Népe (PDL) nevű pártjából, egy államtitkárt érintő korrupciós botrány következményeként. A miniszterelnök népszerűsége mélypontra jutott július végén, azonban az olasz kormány túlélte a parlamentben az első bizalmi szavazást, amelyet a ,,fellázadt" képviselők önálló frakcióalkotása után tartottak. A nagy túlélő Berlusconi maga is időről időre különféle botrányok főszereplője, és ősszel további bizalmi szavazások elé nézhet. A 2008 óta a kormányfői bársonyszéket elfoglaló politikus egyébként korábban, 1994 és 1995, illetve 2001 és 2006 között már vezette az olasz kormányt.
Franciaországban közben egy másik szeszélyes kontinentális vezető, Nicolas Sarkozy elnök is belekeveredett egy pénzügyi botrányhadjáratba, amely az állását is fenyegetheti. Márpedig a korábbi népszerű Sarkozy hivatalba lépésekor azt hangoztatta, hogy egy új, tisztább, becsületesebb éra kezdődik az országban. A rendőrség azonban arra gyanakszik, az elnök támogatásért folyamodott a 87 éves Liliane Bettencourt-hoz, Franciaország leggazdagabb asszonyához, a L’Oreal kozmetikai vagyon örököséhez. Tetézi a francia politikai stabilitással kapcsolatos gondokat, hogy az ugyancsak Sarkozy nevéhez kötődő megszorító csomagot heves ellenérzéssel fogadta a nép.
A nagyok között talán Spanyolország szenvedi meg leginkább a gazdasági nehézségeket, miközben Jose Luis Rodriguez Zapatero koalíciója két nacionalista párt támogatására van utalva. Az október-novemberi katalán regionális választások előtt mind a Katalán Párt, mind a Baszk Nemzeti Párt engedményeket akar a területi autonómia irányába, amelyet persze Zapatero szocialista pártjának derékhada ellenez. A katalán politikai vezetők emellett több mélyenszántó reformot szeretnének látni a munkaerőpiacon és a szociális programokban. Mindennek az az opció ad igazi jelentőséget, hogy Zapatero — őt népszerűségben jelenleg megelőző riválisa, a Mariano Rajoy vezette Néppárt — jó eséllyel koalíciós ajánlattal környékezi meg a Katalán Pártot. (az index.hu nyomán)