Ebben a munkában partnereivel együtt eddig is oroszlánrészt vállalt a baróti Elveszett Világ Termé­szetvédelmi, Turista és Barlangász Egyesület, amely bővített formában újra megszerezte a Vargyas-szoros felügyeleti jogát. Dénes Ildikó, a civil szervezet vezetője azt mondja, az idegenforgalomból adódó gondok orvoslásra várnak, nagyon sokat kell beszélni az emberekkel kint, a terepen: eligazítani, felvilágosítani a látnivalókról, szükség esetén megfelelő hangnemben meg is kell szólítani őket, ,,a turistát úgy kell néznünk, mint a vendégünket".

Befogadó Homoródi-dombság

Az Elveszett Világ egyesület 2004 óta felügyelője, hivatalos gondnoka a Vargyas-szorosnak és a környező, mintegy 800 hektáros védett területnek. Azóta óvják a völgyet, látogathatóbbá tették, takarítottak, hidakat építettek, jelenlétükkel környezettudatos magatartásra ösztönözték az ide érkezőket, térképeket, ismertető kiadványokat adtak ki. Ötéves szerződésük lejárta után — tőlük független intézményi hiányosság miatt — 2010. július 7-én újították fel további öt esztendőre a felügyeleti szerződést (a környezetvédelmi minisztérium által kiadott, 2010. 07. 07./0156-os számú dokumentum), ám a zöldtárca idei kiírása nem csak a Vargyas-szorosra, hanem az eddiginél nagyobb, egy 38 000 hektáros, Hargita, Kovászna és Brassó megyét érintő természetvédelmi övezetre, az uniós fogalomrendszer szerinti Natura 2000-es minősítésű, Homoródi-dombság madárvédelmi területre szól. A Vargyas-szoros és környéke is része ennek, de az magában foglalja a térség más rezervátumait (a homoródszentpáli madárpihenőt, az alsórákosi bazaltoszlopokat és a környékén lévő földtani ritkaságokat) is. ,,Árukapcsolás" miatt kérniük kellett az egész terület felügyeleti jogát, mert a szóban forgó rezervátumok mind ,,egy csomagba" kerültek — magyarázza Dénes Ildikó, az Elveszett Világ egyesület vezetője. Így három civil szervezet — a Baróti Magánerdészet, az Elveszett Világ és a brassói Geopark (ők vigyáznak az alsórákosi geológiai értékekre) — társulásával sikerült megszerezni a felügyeleti jogot. Hasonló összefogásra térségünkben eddig nem volt példa. ,,Remélem, pozitív hozadéka lesz ennek a partnerségnek, az erdészetnél nagyon jó szakemberek vannak, akik sok mindenben segíthetnek" — teszi hozzá. Gondolnak a nehézségekre is, a térségben sok a település, a területekről pontos topográfiai felmérést kell készíteni, fél év alatt össze kell állítaniuk a működési szabályzatot, egy év múlva pedig menedzsmenttervet is le kell tenniük, e dokumentumok elkészítéséhez pályázniuk kell.

A Homoródi-dombság madárvédelmét vállalva a Baróti Magánerdészet egyúttal felkarolta a Vargyas-szoros ügyét is. A magánerdészet vezetője, Egyed Csaba javasolta Dénes Ildikóéknak az együttműködés lehetőségét, segítve őket abban, hogy e partnerséggel folytathassák a megkezdett munkát. — Mindenki végzi a saját dolgát, mi most kezdjük az erdő- és területtulajdonosok, önkormányzatok tájékoztatását elképzeléseinkről, de a védett madarak, a természeti értékek leltározása már folyamatban — körvonalazza az első lépéseket Egyed. Számukra fontos volt, hogy mindez helybeliek kezében maradjon, ne jöhessen be egy idegen civil szervezet, a Baróti Magánerdészet felügyeli majd a Vargyas-szoros környékén az erdészeti munkálatokat. — Elosztottuk, kire milyen feladat hárul, akarat van, ez a legfontosabb ebben a pillanatban — teszi hozzá.

A Vargyas-szoros. A Széchenyi-szirt szomszédságában

Önkényes építkezők

A Vargyasról a szoros felé vezető úton jól kivehetőek a véget nem érő esőzések rongálásai: noha tavaly ősszel a községi önkormányzat javításokat végzett, az akkori munka eredményét mára elmosta a víz, újra gödrök, pocsolyák nehezítik a haladást; a tíz kilométernél hosszabb útvonalon autózni lassan egy megfontolandó, járművet s vezetőjét egyaránt próbára tevő off-road kalandozáshoz hasonlít. Vargyas polgármestere, Ilkei Ferenc elmondja, bár igényüket megfogalmazták, az önkormányzat még mindig nem kapta meg az olaszteleki erdészettől az erdei utat, így az egyelőre a 490 kilométernyi szakaszt összesítő háromszéki várólista egyik szereplője. Kérték egyébként Borbély László környezetvédelmi és erdőgazdálkodási minisztertől is, minél gyorsabban oldják meg ezt az ügyet, mert pályázati forrásból szeretnék finanszírozni az út rendbetételét. Idén csak a kisebb, legszükségesebb munkálatokat végezték el.

Az út mentén néhány új, idegenforgalmi rendeltetésű épület, ,,kulcsos ház" is felbukkan. Noha a természetvédelmi terület felügyelőjeként minden emberi beavatkozást véleményezniük kellene, Dénes Ildikó szerint általában megkerülik őket, így előfordult, egy-egy építkezést, területet, utat módosító munkálat után nem maradt más választásuk, jelezniük kellett a beavatkozást a környezetőrségnél. ,,Minden, a szorost érintő projektet véleményeznünk kell, addig nem kapnak környezetvédelmi engedélyt, amíg az Elveszett Világ egyesület álláspontja nem hangzik el, s később bennünket is ellenőriz majd a környezetőrség."

Változatlanul az a legnagyobb gond, hogy legtöbben azt hiszik, saját területükön azt tesznek, amit akarnak. ,,Az építkezések problémát jelentenek, egy Natura 2000-es területen mindenkinek be kell tartania a szabályokat, nem lehet egyet gondolni, s feltúrni az utat vagy vizet vezetni." Nincs egyeztetés a felek között, miközben egyértelmű, egymás ellenében nehéz turisztikai fejlesztésben gondolkodni, az lenne szerencsés, ha nem feljelentéseket kellene írni, hanem az érintettek közös céljaikat fogalmaznák meg.

Több ezren jönnek

Az Elveszett Világ egyesület mintegy tizenöt aktív tagja folyamatosan, hét végi szolgálatokkal próbál rendet tartani a szorosban, összeszedik a szemetet (elszállítására szerződést kö­töttek a sepsiszentgyörgyi Tega köztisztasági vállalattal, bár távlatilag szeretnék, ha mindenki hazavinné saját hulladékát), a télen a Lócsűr-barlang előtt a zajló jég tönkretette a régi hidat, tavasszal újjáépítették. Bevé­telük szimbolikus belépőkből, parkolási díjakból származik, összesítéseik szerint az ide látogató turisták száma évről évre nő, tavaly közel ötezren (4955) váltottak jegyet, míg tavalyelőtt négyezernél kevesebben (3826). Olyan hétvége is van, amikor félezren gyűlnek össze az Alsómál alatti réten, a Kőalján, s noha tapasztalataik szerint a kirándulók zöme egyre környezetkímélőbben viselkedik, akadnak még duhajok. A május elsejei táborozás alkalmával például vargyasi fiatalok azért vittek fel egy ócska Lada személygépkocsit, hogy szétverjék és felgyújtsák. Az égetés elmaradt, a roncsokat összeszedték, igaz, akkor a Hargita megyei csendőröktől is erősítést kértek, mert az egyesület tagjai úgy érezték, erejük kevés a rendfenntartáshoz.

Nyáron minden hétvégén kint tartózkodnak a székelyudvarhelyi vagy a sepsiszentgyörgyi hegyimentők, mert balesetek is történnek, többnyire tapasztalatlanokkal, azok vannak veszélyben, akik alkoholmámorban indulnak el kirándulni vagy barlangászni. Az udvarhelyi Szikszai Attila azt mondja, szűkös forrásokból kell megoldaniuk a mentőszolgálatot, rendszerint saját zsebbe is kell nyúlni. Bonyolítja a helyzetet, hogy a völgyben nincs térerő, ha baj van, ki kell mászni valamelyik hegyre telefonálni, így három óra is eltelik, míg felér a mentő.

Mindezek ellenére tény, hogy egyre többen számolnak a Vargyas-szorossal mint vonzó idegenforgalmi övezettel. ,,Úgy érzem, eddigi munkánk nem volt hiábavaló — vélekedik Dénes Ildikó. — Nagyon sokat beszélgettünk az emberekkel, nagyon sok információs anyagot szétosztottunk, most is lenne erre igény, ezért kell újabb kiadványokat, térképeket készítenünk. Ha nem telne kedvem benne, s ha nem szívvel-lélekkel csinálnám, akkor nem tudnék ezzel foglalkozni. Nagyon rossz, amikor ütközni kell, mint például az építkezések kapcsán, mert nem szeretem az ilyen konfliktusos helyzeteket, de mindig azt tartom szem előtt, hogy nem személyeskedni akarok, hanem végezni a dolgomat, és ezt fogjuk tenni az elkövetkezőkben."

Drakulára nincs szükség

Egy furcsa, remélhetőleg halva született, egész Erdővidéket érintő igen szélsőséges elképzelés a Drakula-mítoszt honosítaná meg a térségben, egyebek mellett arra a teljesen tájidegen nézetre alapozva, miszerint a vérszomjas gróf az Almási-barlangban lenne eltemetve. A megalomán elképzelésről filmecske látható a YouTube videomegosztó portálon, a ,,befektetők" megnézték a terepet, kivágtak néhány fát, hogy a vezetők kényelmesebben közlekedjenek, s remélhetőleg soha nem térnek vissza. Alighanem kevés az épeszű székely, aki azt gondolná, hogy Drakulának helye van a Vargyas-szorosban.

Legjellemzőbb viszont a folyamatos táborozás, nem csak baráti társaságok jönnek hétvégenként vagy nyaralni, felügyelet mellett már a gyermekek is rendszeresen ízlelgetik az itteni kalandokat. Legtöbb ötvenfős csoportokat várnak, és inkább a természetvédelmi jellegű táborokat támogatják, a szervezőknek jelezniük kell szándékukat a felügyelőknél. A civilizáltabb táborozást szolgálná az Elveszett Világ egyesület távlati elképzelése is: a vargyasi önkormányzat 2,88 hektáros területén egy négyszáz férőhelyes, tájba illő sátortábort szeretnének kialakítani látogatóközponttal együtt. Egyelőre viszont számos, kisebb kezdeményezés kínál más-más lehetőséget. — Ez az otthonom, itt nőtt fel ötéves kislányom is — mondja a Vargyas-szoros homoródalmási bejáratánál lévő tanyájáról Gajzágó Áron, aki minden második héten ,,nomád lovastábort" szervez 10—15 fiatalnak, lovagolnak, barlangászattal, sziklamászással ismerkednek. Úgy véli, mindez (kiegészítve egy-egy rápillantással a szénacsinálásra, a méhészkedésre) máshol nem tapasztalható, egyedi élményt jelent az apróságoknak. Hasonló, jobbára a szorost, annak barlang- és sziklavilágát bemutató többnapos sátoros együttléteket szervez Wagner Attila feleségével, a Vertigo kölyökkalandnak keresztelt táborban szintén gyermekek vesznek részt. De igazi gyöngyszemként emlegeti a Vargyas-szorost Szilágyi Péter, a háromszéki Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) alelnöke, aki szerint a hely kiváló adottságai, sportlehetőségei miatt ,,,kihagyhatatlan", ezért első alkalommal kalandversenyt szerveztek augusztus 6—7-én, ezt szeretnék meghonosítani. A Há­romszéki Adventure Race komoly erőpróba, a résztvevők majdnem egy napig folyamatosan mozgásban voltak: 80 kilométert kerékpároztak éjjel, több órán át szakadó esőben, majd egy rövidebb sziklamászást és barlangászást követően 40 kilométert gyalogoltak.

Teleki-virágok a Kőmezőben

Mindenütt a vég nélküli esőzések nyomai: a Hidegaszó-pataka valóságos kőgörgeteget sodort torkolatáig, a Vargyas-patak medrébe. Az Alsómál alatti réten pocsolyák, autónyomok, sokasodó kerékvágások. A Vargyas vize augusztusban soha nem volt ennyire duzzadt, sárgás-barnás, mellette sárosak az ösvények. Az Orgonák sziklaformációja alatti légies sétányról most csak a völgy mindent eltakaró zöldje látszik, s a Holdvilág hegymászóútban kapaszkodó fiatal lányok. A részletek, szemérmesen, majd ősszel mutatkoznak meg. Fent, a Kőmező forrása mellett néhány rekkenőségtől alélt Teleki-virág, ez volt néhai Dénes István, a szoros gondviselőjének kedvence — jegyzi meg özvegye. Aztán fehéredik az ég, és rohanás vissza: újra zuhog, a Vargyas-szorostól nem messze áradást is okoz az eső. Ki sem lehet látni a Trabant ablakán, az úton duzzadó pocsolyák, vízfolyások, eközben Dénes Ildikó úgy kormányozza a különösen pöfékelő autót, mintha álmában is ezzel foglalkozott volna.