Nurejev ösztönzője a német Teja Kremke volt, akivel annak idején a leningrádi Kirov balettnél ismerkedett meg. A 18 éves fiatalember beleszeretett három évvel idősebb társába, akiben meglátta az óriási tehetséget, és azt sugallta Nurejevnek: a szovjet hatóságok megakadályozzák őt abban, hogy nemzetközi sztár legyen. Julie Kavanagh új Nurejev-életrajzában, amely John Bridcut rendező filmjével egy időben jelenik meg, családtagok és barátok elmondásából rekonstruálta a történetet. Kremke attól tartott, hogy a túlságosan öntörvényű Nurejevet megpróbálják minél jobban kordában tartani, korlátozzák utazási lehetőségeit, és így nem juthat el a megérdemelt világhírig. A maga korában, a hidegháború kellős közepén nagy port felvert szökésre 1961. június 16-én került sor. Nurejev Párizsban lépett fel a Kirovval, és a társulat Londonba utazott volna tovább. A fiatal reménységet azonban a szovjet szervek hazarendelték. Elutazása napján azonban a párizsi Le Bourget repülőtéren Nurejevnek sikerült egy pillanatra leráznia kísérőit, és a francia rendőrök karjaiba vetette magát Szabad akarok lenni! felkiáltással. Amikor már biztonságban érezte magát, Kremkének telefonált, aki közben hazatért Kelet-Berlinbe. A német fiú gratulált neki, de időt kért, amíg ő is rászánja magát. Soha többé nem találkoztak: a KGB által figyelt Kremke karrierje kettétört, magánélete tönkrement, alkoholista lett, majd 37 évesen rejtélyes körülmények között meghalt — írta a La Repubblica olasz napilap.

Rudolf Nurejev káprázatos karriert futott be a következő harminc évben táncosként és koreográfusként. 1993-ban halt meg 55 éves korában AIDS-ben. Szökésének történetét Claude Lelouch dolgozta fel az Egyesek és mások című 1981-es filmjében. Nurejev szerepét Jorge Donn argentin táncos, Maurice Béjart társulatának tagja játszotta. A sors kegyetlen tréfája, hogy Nurejev előtt egy évvel halt meg ugyancsak AIDS-ben.