A nagyszülők a gyermeknevelés összes örömét élvezhetik anélkül, hogy óriási felelősség nehezedne rájuk. Az unokákkal töltött idő minden perce öröm, az apróságoknak pedig életre szóló, soha vissza nem hozható korszak.
Nagymamának lenni maga az aranykor, mondják egybehangzóan, s igaza lehet mindazoknak, akik így látják. A nagyik az unokáik barátnői, bizalmasai, terelői. Nagyi süti a legfinomabb süteményt, s ő az, akit mindenkor rá lehet venni, hogy halomban álljon a palacsinta, amikor anyu nem ér rá, vagy fáradt.
Mindenre van hasznos tanácsuk: tudják, megérzik, miért sír a kisgyerek, mikor és hogyan fegyelmezzenek, de hamar kitalálják azt is, mi legyen az ebéd meg a vacsora, s ha elakadunk a főzésben, mindenre akad egy kipróbált és jól bevált recept. Nagymama kéznél van, ha színházba megyünk, vagy ha jó filmet vetítenek valahol, s kiben bíznánk meg, ha nem abban, aki minket is felnevelt. S nagyi azt is tudja, és elmeséli, hogy régen, amikor anyu kicsi volt, szót fogadott-e vagy nem. A történetek meséléséből ő az, akinek kútja soha el nem apad, mert ő a mi Nagyink…
Ahol nagymama van, biztonság van. A nagyi tud titkot tartani, meg aztán jó az is, hogy lépést tart unokáival. Egyszóval ,,menő", hisz úgy csépeli a számítógépet, mint az unoka…
Ha a nagymama biztos támaszként jelen van, s átadja gyermekeinek a gyereknevelésben, etetésben és a háztartás körüli munkákban szerzett tapasztalatát, illetve aktívan be is segít, sokkal könnyebb az életünk, s nemcsak a miénk, hanem az övé is.
A nagyik szeretete a legigazabb érzelmek közül való, amely egy családban jelen lehet, még akkor is, ha bölcsen hallgat, s csak a szeme csillogásából látjuk, hogy boldog…
(csaladinet.hu)
