Ugyanaznap a Kolozsvári Magyar Napokról szóló tudósításban, egy országos napilap hasábjain olvasom: megyei elöljáróink ígéretet tettek, hogy anyagi segítséggel fogják támogatni a Házsongárdi temető rendbetételét. Ekkor óhatatlanul megfogalmazódott bennem a kérdés: az itthoni síremlékekkel mi lesz? Az Erdélyi Magyar Ifjak szervezetében, a Civilek Háromszékért Szövetségben, a Turulmadár Ifjúsági Irodában társaimmal, barátaimmal együtt aggódunk, s többször jeleztük is, rendbe kell tenni a háromszéki temetőket. Meg kell menteni az ottani értékeket. Olyan értékek vesznek el nap mint nap, amelyek pótolhatatlanok az utókor számára.

Vegyük csak példának a sepsiszentgyörgyi református vártemplomi temetőt. Városunk legrégibb sírkertje, rengeteg jeles személy, negyvennyolcas hős, a vidékért dolgozó és cselekvő ember nyugszik benne. A sírok düledeznek, némelyik már össze is dőlt, másik részét felvette a bozót, legtöbbjükről már csak fénykép maradt. Negyvennyolcas sírjainkból is alig maradt egynéhány. A régi nyughelyeket az új tulajdonosok átalakítják, jobbik esetben, de nagyon ritkán, a régi követ kegyeletből meghagyják. A régi követ szinte mindig összetörik és beöntik az új sír alapjába. Nem is tudják, milyen értéket tesznek tönkre. Ezért nem, vagy már alig látható csak egypár a Sepsiszentgyörgy régi temetőjére jellemző sírkövekből. A jelenség Háromszék csaknem minden temetőjére jellemző.

Többször jeleztük mindenhol, védjük meg ezeket, vagy gyűjtsük őket egy helyre, mert húsz évnek sem kell eltelnie, és teljesen eltűnnek temetőinkből. Nem kellenek ide idegen kezek, mi magunk vagyunk értékeink pusztítói. Jogosan tesszük fel a kérdést: mi lesz az itthoni értékekkel? Mert lassan nem lesz, mit bemutatni gyermekeinknek. Akkor már késő lesz azon töprengeni, hogyan állítsuk vissza régi síremlékeinket.

Furus Levente