Messziről kilóg a lóláb: a szalmaszálba is belekapaszkodnak, felsőbb utasításra a kákán is csomót keresnek a különböző állami hivatalok. Pénzt kell spórolni a kincstár javára, akár az eddigi támogatások ilyen vagy olyan alapon történő megvonása árán is.

Megyénket sem kerülte el az ellenőrzés. Pedig egy központosított januári felmérésben a szociális ügyekkel foglalkozó ügynökség megállapította, országos szinten Kovászna megye hátulról a második helyen áll a támogatások terén. 100 618 személy kap valamilyen támogatást — fűtési segély, gyermeknevelési vagy hátrányos helyzetű támogatása stb. —, összesen 8,8 millió lejt.

Az elmúlt napokban írta a helyi sajtó, hogy megyénkben 3500 szociális támogatásból közel kétszázat felfüggesztettek. Kirívó esetekre is felhívták a figyelmet, olyan községekről tudósítva, ahol az iratcsomók hetven százalékában találtak hibát. Ha ez mind így áll, akkor tényleg baj van, igaz a kormány vészkongatása, hogy lopják az államkasszát, jogtalanul kapják-adják a szociális támogatásokat.

Bolhából elefántot

A hírek szerint Háromszéken Zabola a feketelista éllovasa, ott találták a legtöbb rendellenességet az ellenőrök, ott maradtak a legtöbben szociális segély nélkül.

A polgármesteri hivatalnál érdeklődöm. Ilyen reakcióra nem számítok: szidják a sajtót, mint a bokrot. Olyan adatok kerültek a magyar és román nyelvű újságok oldalaira, melyeknek semmi közük a valósághoz! Honnan szedik az újságírók, hogy Zabolán a munkaügyi felügyelőség ellenőrei a szociális támogatások dossziéinak hetven százalékában találtak rendellenességeket? Honnan veszik az újságírók, hogy ennek következtében függesztettek fel 59 szociális támogatást? Baromság, amit írtak, bolhából csinálnak elefántot — összegzik, s erre kicsit égni kezd a pofám. Védem a mundér becsületét, mondom, hogy az adatok valószínűleg sajtóközleményekből, sajtótájékoztatókról származnak. Miért nem kérdeztek meg minket is, mielőtt megírták a cikket? Senki nem jött ide, nem hívott fel — vetették szembe.

Közben Silvia Furtună, a szociális kérdésekkel foglalkozó referens mutatja az ellenőrzés 2654-es számú jegyzőkönyvét. A Kovászna Megyei Területi Munkaügyi Felügyelőség állította ki, összegezve az ellenőrzésük során tapasztaltakat. Apróságok, kisebb hiányosságok vannak — állapították meg. Elmaradtak kiértesítések, nem függesztették ki a szociális támogatásra jogosultak névsorát, sántítanak a hat hónaponként kötelező szociális ankétok... És a végén, hogy senki nem részesül megrovásban, büntetésben.

Akkor meg honnan az információ, hogy 59 személy támogatását felfüggesztették? — tesszük fel a kérdést.

Igen, valóban felfüggesztették azoknak a szociális támogatását, akik szociális munkára kötelezettek. De nem az ellenőrzés miatt, hanem a polgármester ez évi 162-es utasítása alapján. Korábbi években is így volt ez, úgy értékelték, hogy a szociális támogatásban részesülő munkaképes személyek a nyár folyamán jelentősebb jövedelemre tesznek szert. Napszámosként dolgoznak a mezőn, erdei gyümölcsöt, gombát szednek, azt értékesítik a felvásárlóknál vagy a városokban. Ilyen körülmények között pedig nem kaphatják a segélyt is — mondja a referens.

Az is elhangzik, hogy a 30 —35 éves, erejük teljében lévő személyeknek nem is kellene segélyt kapniuk. ,,Nem akarnak dolgozni, ez a helyzet. Vannak olyan közalkalmazottak itt, a polgármesteri hivatalban, akik most már az ötszáz lejt sem kapják meg. Pedig felelősségük van, alá kell írniuk" — mondja a referens.

Nem jó ez az élet

Zabolán 96 család és egyedül élő személy kapja a támogatást, 61 esetben kötelesek szociális munkát végezni. 42 zabolai és 10 petőfalvi jogosult roma származású. A községházán Gerebenes Lívia foglalkozik a romakérdéssel, ő ismeri legjobban a romák anyagi helyzetét. Nincs köztük olyan, aki ne érdemelné meg a támogatást — mondja. Öt-hat személy lakik egy szobában, sokuknál nincs villany, víz. Dolgoznának, de nem kapnak állandó munkát, épp azért, mert cigányok, úgy néznek ki, ahogy kinéznek. Alkalmi munkákból, napszámból tengődnek. Nyáron van, ahogy van, de télen még szomorúbb a sorsuk.

Zabolán az ortodox temető melletti Cigánypuszta a romák falurésze. Most kihaltnak tűnik, dolgozni mentek az ott lakók. Mezőn, erdőben, sokan Magyarországon.

Majlát Mária sehová nem ment, helyben próbál megélni. Három gyerekével szekerezik a poros úton, a Csipkés felé tartanak. Igen, kapnak szociális segélyt, az ötfős család összesen száz lejt. ,,Jóemberke, mondja meg, hogy tudjunk ebből megélni? Nehezen, nagyon nehezen" — búsulja. Sokszor csak egy kis szeder, málna jut az asztalra. ,,Ez a kölykek étele" — mondja. A boltban már kenyeret sem adnak hitelre, az árusnak is meg kell vennie valahonnan, ki kell fizetnie... ,,Mi lesz ebből? Nem jó ez az élet" — panaszkodja.

A százlejes segélyért kilenc napot kell ledolgozniuk. Télen vannak a legjobban fennakadva. Egy szobában laknak, azt is csak hulladékfával fűthetik, az erdőből szedik össze, ami már másnak nem kell.

Már az is reményt kelt benne, hogy szóba álltunk vele. ,,Főnök, s aztán ezért jár-e valami támogatás" — teszi fel reménykedve a kérdést. Jó hírrel nem szolgálhatok, még nem adnak semmiféle támogatást az interjúk alanyainak.

Egy ló, egy tévé — ennyi megengedett

Kovásznán nem találtak hiányosságokat az ellenőrök. A városban 112 család jogosult a segélyre, 87-en kötelesek szociális munkát végezni. A szociális irodában Bartha Noémi felel a segélyekért. Nagy együttérzéssel beszél a rászorulókról. Kiderül, megérti ezeket az embereket, mert ő is volt hasonló helyzetben. Nem akarja, hogy történetéről írjunk, pedig nem mindennapi az ő esete. Szívvel-lélekkel végzi munkáját, mindenben segíti az irodához fordulókat. Sokan közülük írástudatlanok. Felolvassa nekik jogaikat, kötelezettségeiket, kitölti az űrlapokat, útbaigazítást ad. Volt olyan gyengén látó, akit egyenesen orvosi szakvizsgálatra irányított, az eredmények alapján rokkantsági nyugdíjat kaphatott. Nem kell most már a szociális támogatást várnia, a nyugdíjat hazaviszi a postás. Ha ilyen elhivatott hivatalnokokkal találkozhatnának nap mint nap a szociális támogatásért kopogtatók, talán nyomorúságuk is elviselhetőbb lenne...

Nekünk is elmondja, ki és milyen feltételek alapján kaphat szociális segélyt. A család összjövedelme, vagyona alapján ítélik meg azt. Ha semmi jövedelme nincs, egy háromtagú család 313 lejes támogatáshoz juthat. De ha az egyik családtag gyerek, és kap gyerekpénzt, ezt levonják az összegből. Marad 271 lej. Amit a család munkaképes tagjának szociális munkában kell ledolgoznia. Egy képlet alapján számolják ki a ledolgozandó napok számát. Az említett háromtagú család esetében ez 77 óra, ami nyolcórás munkaidővel számolva valamivel több, mint hét munkanap, és ezt felfelé kerekítik, nyolc napra.

A szociális támogatást csak az kaphatja, aki a 2001-ben hozott 416-os törvény által megszabott kereten belül rendelkezik vagyonnal. Például: nem lehet személygépkocsija, de lehet egy-egy tévéje, mosógépe, hűtője. A telefonnál választhat: vagy egy mobil, vagy egy vezetékes. Állat sem bőghet bármennyi az akolban: egy ló, egy tehén, két sertés, négy juh — tyúk, nyúl valamivel több. Az sem mindegy, milyen lakásban lakik a szociális segélyt igénylő. Háromfős család esetében 66 négyzetméteres lakás dukál. Amiben: a nappali 18 négyzetméter, a hálószoba 22, az ebédlő 3, a konyha 5,5, a mosdó 6,5 és így tovább. Végül is, akinek mindez megvan, az már boldog ember. Külön nappali, háló, konyha — erről a luxusról szinte nem is mernek álmodni egyes támogatottak. Egy szűk szobában öten-hatan, víz, áram nélkül — csak ennyi jut sokuknak. Ezt lehet látni a csomakőrösi romatelepen is. Ott laknak a most már bezárt szemétdomb alatt, aki nem látja, nem is tudja elképzelni azokat a körülményeket. Nem véletlenül kedvelik a szemétdomb környékét, amíg működött, sokan az ottani guberálással keresték meg a mindennapit. Mindezek ellenére megvan a maguk büszkeségük. Nem akarnak sorsukról beszélni, sem a fényképezőgép lencséje elé állni. Ne mind fényképezgessenek minket, mik vagyunk mink, majmok, hogy mutogassanak? Faképnél hagynak, végzik tovább dolgukat.