Egy hétfői napon megtudtuk, hogy a nagyajtai Kriza János-iskola tanítói kézművestábort szerveznek, és az örömtől ugrándozni kezdtünk. Lassan elérkezett az indulás napja is: 23 gyermek és a tanító nénik nagy csomagokkal felpakolva, izgatottan ültek be az iskolabuszba.
Setétpatakon — kellemes meglepetésünkre — szép táj fogadott, barátságos panzió az erdő közepén, gyönyörű szobákkal, tágas termekkel, mellette játszótérrel, fürdőmedencével... Kezdetben a tábor szabályait szögeztük le, ezt drámajátékok követték. Délután megfestettük azokat a fakorongokat, amelyeket bogozott zsinórra felfűzve egész héten a nyakunkban hordtunk. Mindennap készítettünk valami szép, érdekes tárgyat. Kedden rongybabát varrtunk, mely talán a legnehezebb és egyben a legérdekesebb volt. Másnap csuhélovakat készítettünk a fiúk nagy örömére. Csütörtökön tájképet festettünk a patakparton, erdőben, fák között, majd különböző méretű köveket. Később nemeznyakláncot, maszkokat készítettünk, csak természetes anyagok felhasználásával. Mindennap sétáltunk is, sok-sok játékot és új népdalokat tanultunk. Utolsó nap délután kiállítást szerveztünk az elkészült munkákból, ekkor már ott voltak szüleink is. Fergeteges tábortűz zárta táborozásunkat: zengett erdő, mező, berek. Nehéz lélekkel váltunk meg e gyönyörű helytől, de felvidított az, hogy innen még nem hazafelé tartunk, hanem az uzonkai strandra, ahol csodálatos napot töltöttünk. Köszönjük tanítóinknak és támogatóinknak (a Communitas Alapítványnak, a nagyajtai önkormányzatnak, szüleinknek, nagyszüleinknek) e tartalmas hetet! Rengeteg újat tanultunk, jó csapattá kovácsolódtunk, és reméljük, egy év múlva ugyanitt találkozunk.
Fülöp Lilla Noémi (VII. osztály) és Benkő Boglárka Melánia (VIII. osztály), Nagyajta