1941—2010Utassy József sírjánál

2010. szeptember 4., szombat, Kultúra

Hogy lehet nemzetet vigasztalni, mikor a nagy történelmi játszótéren meghal az apád?

Hogyan lehet belérúgni a sunnyadókba, mikor Isten magához szólítja egyszülött fiadat?

Amikor az anya csak nézi költő fiát, s a nyomorult fronton kihűlt apjára gondol, ki százötvenezer magyar s tízszer annyi nem magyar közé elegyedett, belényugodva a feltámadásba?

Utassy József felesége most szedegeti össze szerelme elhullott hajszálait, s ki tudja, mit cselekszik azokkal?!

Egy özvegyen maradt ország mit cselekszik a költő sírja mellett? Körülnéz, és foganni akar kétségbeesetten, hátha! hátha!

Sírhat, akit a gyász

öltöztet föl, sírhat!

Magyarországot s nemzetet sirató versei szembeköpés-szerűen érkeztek teáskannánk, borospoharunk mellé.

Ő azok közé tartozott, akik még tudták írásban adni aggodalmaikat, félelmeiket. Nézte belülről, ahogyan romlik a teste s a nemzeti jövő.

Egyik utolsó versében, immár őszen, azt írta, s nem is hánytorgatva vagy számonkérőleg, hogy mi fölhoztuk a zászlót ide, a csúcsra, indulnánk lefelé...

Nem úgy jött Erdélyországba, hogy csodát lásson. Látni akartak bennünket. Mifélék s mi célból vagyunk? Úgy ötven esztendővel ezelőtt, mikor Háromszéken bennünket legelőször meglátogattak — Utassy, Kovács István, Kiss Bence —, azzal búcsúztak, hogy látták — Erdélyt.

Volt idő. Volt ideje neki is.

Didergő bakancspár (Ő sora) után hogyan volt ereje még összefacsarodni egyetlen gúzsba, s kimondani:

Istenre esküszik,

s Pilátus piacán

harmincezüstködik

rongy bajtársad: Hazám!

és ahhoz hogy volt erő? —:

Bükkszenterzsébeti

senkim, jézus krisztus:

Apám, Édesapám!

Elmene az apa- s nemzetféltő, meg-megsirató Utassy József költő.

Sírja mellett csak annyi huzat vagyon, amennyit meglibbentett szoknyák kavarnak. Megtért fiához, kit húszévesen szólított magához a Nagyapa, ne lenne egyedül.

Immár elegen vannak tova túlfelől.

Hétszentség volt számára a vers. Egyebet nem is írt. Az az igazság, hogy ínséges időkben is rág valamit a nemzet. Ha nem egyebet, hát verset. Utassy versein könnytelen rágódni nem lehet. Éhen sem.

Adom a szót, vidd tovább, fennhangon:

Némulj el, nagyon fájsz, haris!

Honvágy kínoz hazámban is.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 500
szavazógép
2010-09-04: Kultúra - Csinta Samu:

Megújulásra készül a Vox Humana (Zene)

Több mint tisztességes helytállásnak tartja a macedóniai Ohridban rendezett kórusfesztiválon és versenyen szerzett harmadik helyet Szilágyi Zsolt, a sepsiszentgyörgyi Vox Humana kamarakórus karnagya. A mester ugyanakkor szélesre tárja a kórus kapuit az erőfeszítésre készen álló leendő tagok előtt.
2010-09-04: Kultúra - Bogdán László:

Bürokráciával alkotómunka ellen (Magasles)

Gizella kút, Péterfy Gizella alkotása
A nyulat is bokrostól lövik alapon egy kalap alá vennének mindenkit, aki alkotó tevékenysége folytán pénzhez jut. Építészeket, zenészeket, énekeseket, írókat, színészeket, képzőművészeket, filmeseket, előadóművészeket, újságírókat, reklámszakembereket, tévéseket, rádiósokat…