Ezentúl az érintetteknek minden hónapban jelentkezniük kellene több hivatal irodáiban is, nyilvántartásba vétetni jövedelmüket. Akkor is jelentkezniük kell, ha épp az adott hónapban nincs ilyesfajta jövedelmük (??). Ez esetben ezt kell jelenteni.

Mindez óriási hereburát idézett elő a hivatalokban, amelyek — ne feledjük, Abszurdisztánban vagyunk — nem voltak felkészülve minderre, nem is ismerték pontosan a meglehetősen ellentmondásos törvényt, űrlapok sem voltak (!), viszont a rendelet Hivatalos Közlönyben való megjelenésével egy időben azonnal kilátásba helyezték a meglehetősen tetemes büntetéseket is. A társadalombiztosítási irodákban hatalmas sorok alakultak ki, amelyek óhatatlanul is a Ceauşescu-rendszer gyakorlatát idézték. Valamiféle rendőrállami gyakorlat van kialakulóban — ne feledjük, ebben a legszebb hazában alig húsz éve még rendőrségi ellenőrzésre kellett vinni az írógépeket! etc. —, ami csak arra jó, hogy növelje a káoszt, és nehezítse a jobb sorsra érdemes állampolgárok életét.

A Boc-kormány lassan minden társadalmi csoport és réteg ellen valóságos támadásokat intéz: a nyugdíjasoktól a közalkalmazottakig, a kismamáktól a vállalkozókig, a teherautó-sofőröktől a tanügyi és egészségügyi alkalmazottakig. Most az alkotó tevékenységükből jövedelemhez jutók kerültek sorra. Érdekes azonban, hogy a rendelkezés azokra is vonatkozik, akiknek van állásuk, létezik munkaviszonyuk, következésképp fizetik a társadalombiztosítást, az egészségbiztosítást, a munkanélküli-segélyalapot — és minden egyebet, amit élénk képzelőerejű adóügyi szakemberek kiötölnek. Tehát nemcsak a rendszerben eddig állítólag jelen nem lévő szabadfoglalkozású művészekről van szó, hanem mindenkiről. Ami bizarr és igazságtalan helyzet. A rendelkezés a szerzői jogok tulajdonosaira is vonatkozik, írók, művészek örököseire. Tőlük is vonják a társadalom- és egészségbiztosítást, holott halottak már, s alkotótevékenységük örököseikre szálló részét mégis megsarcolják, noha azok semmi fajta szellemi értéket nem hoztak létre.

Sorolhatnánk tovább a törvény anomáliáit, de minek? A Boc-kormány harca saját népe ellen már-már elképesztő méreteket ölt, s együtt jár a társadalmi csoportok és rétegek egymás elleni kijátszásával. Ha ezt itt és most meg lehet csinálni, mindent lehet. Kíváncsiak vagyunk, a megdöbbent és tiltakozó civil társadalom jogászai — mert a dolog nem marad titokban, a tiltakozások megkezdődtek — mire mennek az adószakemberekkel?

Még egy réteget a nagy vesztesek közül említeni kell. Ezek a szobrászok! Elképzelhető, hogy a sarc után mennyi jövedelemtől eshet el köztéri szobráért egy művész, hiszen nyersanyaga, a bronz, a márvány etc. is pénzbe kerül. Amit az eddigi gyakorlat szerint eleve beleszámítanak amúgy sem krőzusi tiszteletdíjába... Mindez a dilettantizmus újabb térnyerését jelentheti. Vannak becsvágyó műkedvelők, akik akár fizetni is hajlandóak azért, hogy szobraik végre közterekre kerülhessenek.