Csak akkor lenne teljes és pontos ennek az alsó-háromszéki nagyközségnek a históriája, ha a mindennapok történéseit is jegyezni lehetne. Nagy munka, és el is jött volna az ideje annak, hogy minden településnek legyen egy krónikása.
Nem elég, nem teljes az, amit a sajtó rögzít, ami könyvekbe, CD-re vagy DVD-re, hangszalagra kerül. Nap mint nap látjuk, olyan események zajlanak, amelyek elvesznek az idők sodrásában. Lám csak, a volt rendszer bukásának zajos napjairól és uzoni történéseiről könyvet lehetett írni (Höncz László: Bűnösként is győztes, Sepsiszentgyörgy, 2009), de a néhány száz kötetből mennyi marad meg évtizedek múltán? Uzon még szerencsés, mert az utóbbi időben több összefoglaló kiadvány jelent meg múltjáról-jelenéről.
Önszerveződés régen és ma
Tekintélyes település volt ez már századokkal ezelőtt is. 1415-ből maradt fenn írott dokumentum, amelyben a faluközösség bírójáról, vezetőjéről, irányítójáról, Judex Alexiusról tesznek említést. 1554-ben gróf Béldi Ferenc nemes udvarházáról értesülünk, ahol minden a legnagyobb rendben, szervezett módon történik, ügyelve arra, hogy a nemesi udvar valamelyes hasznára is legyen a polgári faluközösségnek. Egyedinek számít, hogy Uzon falutörvénye már 1669-ből ismert. Minden a legszigorúbb szabályok szerint történt a mezőn, kaszálókon, erdőkben, nem azt tett mindenki, amit felért az esze. Határpásztorlási rendtartásait kiválóan megszerkesztették, jobban rettegett a cigány akkor, ha főzőtökre éhezett, és meglopta a mezőt, mint ma, amikor szabadon dézsmálja a kukoricásokat, merthogy a főtt kukorica ,,tömi a gyomrot". Uzonban a tízes volt a faluközösség alapsejtje, amely több vonatkozásban tíz család egybetelepülését, együvé tartozását jelentette. Ott volt aztán istenigazából irányadó a közösségi szellem, a primitív önszerveződés, az egyszerű logika szülte szabályok betartásának területe. Uzonban négy tízes volt: Feltíz, Középtíz, Nagytíz és Nemestíz. A jobbágy is szigorú szabályok szerint élt és dolgozott. Mert élt itt ám sok jobbágytartó família, például a Pünköstiek, a Kese család, a Keserűek, Szabolcsy Sámuel és Kispál György.
A Mikes grófok hatszáz szekér szénát termő árteret birtokoltak a Feketeügy mellett, és ők telepítettek Uzonba a XVII. században román zselléreket, akik olcsóbb munkaerőnek bizonyultak a székelyeknél. Előbb csak kaszálás és szénacsinálás céljából hoztak munkásokat, akik később — engedéllyel — letelepedtek az uzoni lunkára, azaz megalakították Vesszőstelepet. 1612-ben nehéz ősz köszöntött Uzonra. Október 9-én a brassói bíró, Weiss Mihály vezetésével itt verték szét Báthori Gábor székelyföldi csapatait, a falut felgyújtották, lakóinak egy részét rabságba hurcolták. Az uzoni összetartó székelység a kuruc szabadságharc mellé állt, ezért 1704-ben a falut, templomát, iskoláját feldúlták, lerombolták, porrá égették. A lakosság egy része Moldvába menekült. 1717-ben pestisjárvány és aszály pusztított. 1767-ben Mária Terézia rendeletére katonáskodni kellett. Ezer székely huszár állt vigyázzba, a falu zászlóalj-parancsnoki székhely lett. Emlékezetes események helyszíne volt a falu az 1848-as szabadságharc idején is, s miként azt emléktábla is jelzi, itt robbant ki Háromszék szabadságharca. Akárcsak ma, Uzon volt Alsó-Háromszék leglátogatottabb vásáros helye, fejlett kézműiparral, szeszgyárral, ecetgyárral, a gazdákon a takarékpénztár segített. Az erőszakos kollektivizálás azonban nem az önszerveződés, hanem a kényszer hozadéka volt, emléke ma is ellenszenvet gerjeszt.
Az önszerveződést, a közösségi szellem erősítését célozza ma is a községi tanács minden határozata, igyekeznek, hogy minden kezdeményezés a lehető legnagyobb mértékben szolgálja a település gyarapodását. A község kiterjedt határában több alkalommal pusztított az árvíz. E drámai helyzetekben bárki meggyőződhetett, láthatta és tapasztalhatta, hogy él még az összefogás, az alkalmi gyors önszerveződés a jelenlegi faluközösségben is.
Ennek egyik kifejeződése éppen a jól értelmezett lokálpatriotizmus. Lassan megérti a lakosság, hogy dr. Ráduly István polgármester (képünk) közismert fegyelem- és rendszeretete nem erőfitogtatás, hanem arra az ősi szólásmondásra emlékeztet, hogy rend a lelke mindennek. A rend és a törvényesség — ez jutott kifejezésre a helyi földtulajdon rendezésekor is, amelynek során sikerült megoldani a település és részben a hozzá tartozó falvak rendszerváltás utáni legnagyobb gondját. A mai önszerveződés éltetője éppen a község tanácsa, mely közvetlen képviselője a lakosság érdekeinek az államhatalom helyi szervében.
Ha megszólal az iskolacsengő
Már csak a helytörténész tudja megnevezni tárgyszerűen, mit testált a helybeli Tatrangi jótevő házaspár anno domini a falu iskolájára. Sok víz folyt le azóta a Feketeügyön, de ma már sok munka és fáradozás hozadékaként korszerű, szép, tiszta és napfényes iskola várja szeptember 13-án az uzoni gyermekeket.
— Kérem, foglalja össze röviden mindazt, amit iskolakezdés küszöbén tudni kell a községi központi iskoláról — kértük Szabó Margit igazgatót (képünk) —, merthogy ez a kérdés sok-sok családot érint a községben.
— Pedagógusaink gondoskodtak a gyermekek nyári üdültetéséről. Németnyelv-tábort szerveztek Lisznyópatakon, és itt nyaraltak a lisznyói iskolások is. Idén az előző évekhez viszonyítva két osztállyal és két óvodai csoporttal kevesebb indul Uzonban. Szentivánlaborfalván megszűnik egy óvodai csoport, Uzonfüzesben teljesen megszűnik az óvoda, a kicsinyeket iskolabusszal szállítjuk majd be a községközpontba. Uzonban eggyel csökken az elemi osztályok száma, Lisznyópatakon végérvényesen megszűnik az iskola. Ez ugyanis már az utóbbi években csupán három tanulóval működött. Nem volt könnyű dönteni, de a csökkenő gyermeklétszám és az anyagi akadályok indokolják az említett egységek felszámolását. A nehéz döntések ellenére a tanerő átcsoportosítása és az összevonások hulláma nem érintette a címzetes pedagógusok státusát. A meghirdetett román, biológia, fizika, angol töredékkatedrákra új szakemberek érkeznek. Idén szeptembertől nyugállományba vonul két kolléga is: Ambrus Anna tanárnő és Dermisek Miroslav aligazgató. Köszönet illesse ezúton is eddigi tevékenységüket, Dermisek aligazgató türelmes, példaértékű munkáját.
— Kérem, szóljon a javításokról is.
— Kisebb javításokat végeztünk, meszeltünk Bikfalván, Lisznyóban, de a községközpontban is. Az iskolák készen állnak a tanulók, óvodások fogadására. A tűzifa és a kezdéshez szükséges anyagiak biztosítottak minden egységben, amit a helyi önkormányzatnak és polgármesteri hivatalnak köszönhetünk. Reméljük, napokon belül ismét megtelik élettel, jókedvvel, pezsgéssel az iskola, az iskolaudvar.
A víz itt sem kegyelmezett
Nem az idei volt a legnagyobb áradás Uzonban. Gondot okoztak azonban a gyakori esős időszakok, amikor jelentősen megemelkedett a települést körülölelő holtárkokban a vízszint, és már-már veszélyeztette a termést és a zöldségeskerteket a szomszédos területeken. Azt mesélték az uzoniak, hogy bajban itt is mindenki összefog, készséggel segítenek egymáson, ha természeti csapás veszélyezteti a családokat.
— Rég kértem a megyevezetést, hogy segítsen a két holtág összekötésén — mondta dr. Ráduly István polgármester. — Klárik László megyemenedzser segített. Sikerült egy nagyobb ármérőjű csövet, átereszt behelyezni a Bikfalva felé tartó megyei rangú aszfaltos út alá. Egy métert esett már eddig is a vízszint, ahol már veszélyesen magas volt.
Látogatásunk idején még mindig szivárgott-folyt a víz a déli tóból az északiba (képünk). Egyszerre érkeztünk Uzonba az OMS-Hungaria Kft. képviselőivel. Nagy esemény szem- és fültanúi lehettünk, Uzon ivóvízhálózatának végleges átadásán szorgoskodtak. Ezzel párhuzamosan folyik a csatornázási rendszer kiépítése, mely a tervezet szerint a lakott területnek csak 80 százalékát fedi majd. Elkészült a derítőállomás egyharmad része is a régi övezetében. Sajnos, ehhez még pénzre, sok pénzre van szükség. Az egykori 7-es sürgősségi kormányrendelet szerint jutott anyagiakhoz Uzon, de a folytatáshoz mintegy 100 000 lejre lenne még szükség. Soron következik az Állomás utca, valamint az eléggé lerobbant állapotban levő tömbháznegyed teljes felújítása. Ennek akadálya, hogy egyik részének tulajdonjoga még egyeztetés alatt.
Barátság és muzsika
Újabb lépéssel erősítették a testvértelepülési kapcsolatot Tolnával, és új kapcsolat született a Mőzs-Tolna településhez tartozó Fácánkerttel. Utóbbi Szentivánlaborfalvának lenne testvértelepülése. Héttagú küldöttség látogatott Fácánkertbe a polgármester vezetésével, többek között Nagy László Eörs szentiváni római katolikus lelkész, Kelemen Alpár mérnök, Tomos-Ilkó József, Hídi Sándor és Irénke, valamint Kelemen Tünde. Mire e sorok megjelennek, már az Uzonhoz tartozó Bikfalva is túl lesz a falunapi ünnepségen, melyen a testvértelepülés, Alsótold küldöttségét is fogadták.
Egyre szebben, egyre jobban szerepel megyeszerte az uzoni Atlantisz fúvószenekar és a mazsorettcsoport. El lehet mondani, hogy muzsikaszó, fúvósok nélkül suta lenne a falunap, kell a nép fülének-lelkének a szabadon szárnyaló magyar muzsika, azok a régi indulók, a katonazene, amelynek eljátszásához immár nem kell jóváhagyásért kilincselni.
Ugron Ernő karmester kimutatását nézegetjük, s kiderül, hogy számos rendezvényen vettek részt, szereplésükkel mással nem helyettesíthető hiányt pótoltak. Muzsikájuk felhangzott a kommandói hófesztiválon, a Szent György- és a sportnapokon, a kolbászfesztiválon, fúvóstalálkozókon Kézdivásárhelyen és Rétyen, számos falunapra hívták meg őket, muzsikájuk mellett koszorúztak emlékünnepségeken, több alkalommal térzenével szórakoztatták a kovásznai közönséget.
— Szeptember 4-én nemzetközi fúvószenekari és mazsorett-találkozóra utaztunk Segesvárra, szeptember 12-én pedig itthon, Uzonban tartunk fúvóstalálkozót — mondta a karmester, hozzáfűzve: nagyon nagy kár lenne, ha elhallgatna az uzoni rezes, a gazdasági válság ellenére is lankadatlanul dolgoznak, gyűjtik az anyagiakat, hogy a meghívásoknak eleget tudjanak tenni. Törekvésükben segíti, amiképpen tud, Uzon község önkormányzata.
