Ki ne emlékezne, miként fogadkozott nem is olyan régen az államfő, a miniszterelnök, a kormánypártok vezetői, hogy a bérek csökkentése, a különféle juttatások megnyirbálása csak ez év végéig érvényes? Egymást túlharsogva bizonygatták: fél évnyi áldozatvállalás, és jóra fordul minden, azt is ígérték, januártól ismét régi fizetésüket kapják az állami alkalmazottak, jövőre pedig már gazdasági növekedést jeleztek.
De láthatjuk, mennyit ér a szavuk: alig néhány hónappal később már újabb megszorításokról szólnak. Traian Băsescu államfő a volt munkaügyi miniszter és a pénzügyér ellen intézett kirohanása közben a legszigorúbb takarékosságra intette a kormány új tagjait ― ami minket érint leginkább, hiszen eddigi szokásukhoz híven továbbra is a mi zsebünkből szednék ki a pénzt. A tengerpartról azt üzente ― ezúttal a lakosságnak ―, emelt fővel kell túljutni a válságon, mindenkinek gondoskodnia kell magáról, és nem szabad várni az állam segítségét. Tegnap pedig kitörő ― számunkra inkább cinikus ― örömmel üdvözölte a Nemzetközi Valutaalap romániai küldöttségének vezetőjét, és nem is rejtette véka alá: várja már a pénzintézet képviselőinek októberi látogatását, amikor újabb kölcsönről dönthetnek. Rossz ómen a független tevékenységek, szerzői jogdíjak adójának tervezett megduplázása is, amely ellen ezúttal az RMDSZ is felemelte hangját, elfogadhatatlannak nevezve az újabb emelést. Mint ahogyan lassan nyilvánvalóvá válik: a kormány sem a régi, sem a jelenlegi felállásában nem képes gazdaságösztönző csomag kidolgozására. Az úgymond válságellenes intézkedései kudarcot vallottak, az adónövelések, elbocsátások, bércsökkentések ellenére is alig tudják tartani az államháztartási hiánycélt, ami amúgy semmi másra nem elég, mint újabb hitelek felvételére. Ez nem jelent mást, mint hogy hosszú évekig kell még szorítanunk a nadrágszíjon, hiszen ők felveszik a hitelt, minket meg sem kérdeznek, úgy költik el, de nekünk kell majd törlesztenünk a részleteket.
Immár bizonyosnak tűnik tehát, újabb megszorítások, kiadáscsökkentések, megvonások várhatóak a következő hónapokban. Csakhogy a reményen kívül lassan már nincs, amit elvenni az emberektől.