Az év legfényesebb, talán szabad szemmel is látható üstököse lesz a 103P/Hartley 2, amely ebben az évszázadban már nem is kerül ennyire közel bolygónkhoz.
Mint a Magyar Csillagászati Egyesület (http://www.mcse.hu) honlapján olvasható, a Föld-súroló üstökösök csoportjába tartozó égitestet Malcolm Hartley brit asztrofizikus fedezte fel 1986. március 15-én.
,,A 6,47 éves keringési idejű üstökös megfigyelése azért is kiemelten fontos, mert októberben és novemberben az EPOXI-program keretében a Deep Impact szonda közelről vizsgálja az üstökös aktivitását, miközben november 4-én 700 kilométerre megközelíti az üstökös 1,2x1,6 kilométeresre becsült magját. Bár a nyári hónapokban nem nagyon mutatta magát, a szeptemberben már csak 30—40 millió kilométerre járó üstökös fényessége remélhetőleg a korábbiaknál is gyorsabban, 9 és 6 magnitúdó között növekszik majd" — emeli ki az MCSE honlapja. ,,Kéz a kézben" halad a szeptemberi égbolton a két óriásbolygó, a Jupiter és az Uránusz. Az idei együttállás olyan szerencsésen alakul, hogy a két planéta ugyanazon az éjszakán, szeptember 21-én lesz szembenállásban a Nappal. ,,Míg tavaly a Neptunusz, idén az Uránusz közelében látjuk a Naprendszer királyát, az évente egy állatövi csillagképet ,,ugró" Jupitert.
Mindenképpen a Jupiter ígér több látnivalót, a Galilei-holdak helyváltoztatása már kis nagyítású távcsővel is remekül figyelemmel kísérhető. Természetesen a légkör jelenségei adják a legizgalmasabb megfigyelési lehetőséget, a bolygó észlelése mindenféle méretű távcsővel ajánlott. Közepes átmérőjű műszerrel már sok apró struktúra és annak változásai nyomon követhetőek a légkörében, most pedig külön érdekesség az egyik egyenlítői sáv hiánya — hangsúlyozza az MCSE honlapja.
A Jupitertől 1 fokkal nyugat-északnyugat irányban látszó Uránusz már nem szolgál ennyi látványossággal, ám ennek ellenére érdemes megfigyelni, hiszen jellegzetes színe könnyen látható, és nagy nagyítással korong alakja is felismerhető. Érdekessége, hogy a látott szín nagyban függ a távcső optikai rendszerétől: a 20 centiméter átmérő fölötti távcsővel esély van megpillantani legnagyobb holdjait is.
Szeptember a legkedvezőbb időszak a Merkúr hajnali megfigyelésére, a Vénusz pedig 28-án éri el a legnagyobb fényességét, amely miatt a nappali égen is megkereshető. A Szűz- majd a Mérleg-csillagképben előretartó mozgást végző Mars az esti órákban látható, két órával nyugszik a Nap után.
