A chilei nemzeti bányatársaság (SONAMI) honlapján szereplő információk szerint Kemény György — a 700 méter mélyen rekedt 33 vájár kapcsán reflektorfénybe került bányatulajdonos, Marcelo Kemeny Füller édesapja — 1928. november 27-én született Hódmezővásárhelyen, majd a négytagú Kemény család (a szülők és György testvére, a később bányamérnöki diplomát szerző Róbert) a tiszántúli településről 1936-ban Budapestre költözött. A szakközépiskola befejezését követően Kemény György a Budapesti Műegyetemre jelentkezett, de a kommunista rezsim politikai okokból nem engedte itthoni továbbtanulását, így aztán egy ösztöndíj elnyerésének köszönhetően Svájcban folytatta tanulmányait, és Genfben szerzett gépészmérnöki diplomát, amivel felvértezve Chilébe utazott, hogy új életet kezdjen. ,,Chilében telepedtem le, egyrészt, mert éltek itt rokonaim, másrészt pedig, mert abban az időszakban egy Európától minél távolabbi helyet kerestem, ahova elmenekülhetek a politikai üldözés, a háború borzalmai és az azt követő nehéz évek elől. Chile nagyon barátságos ország, igazán emberi, és még ráadásul európai is" — emlékezett vissza korábban fiatal éveire Kemény György.

A vállalkozó szellemű gépészmérnök a dél-amerikai országban az itt megismert magyar származású feleségével, Füller Ágnessel (Agnes Füller) együtt a tizenkétezer lelkes Vallenában telepedett le, és üzembe helyezte a településtől 25 kilométerre lévő La Soberana (Az uralkodónő) nevű vasbányát. Pár évvel később, 1964-ben megalapította a Río Huasco nevű vállalatot, amely elsősorban az ezüsttermelésre specializálódott, és idővel Svájcba, az Egyesült Államokba és Kanadába is szállította a nemesfémet. Az ezüst ára azonban 1981-től hirtelen esni kezdett, és Kemény hamarosan kénytelen volt felszámolni a már veszteségessé vált üzletet. Ezt követően talált rá a Copiapo közelében lévő San José-i és San Antonió-i, rezet és aranyat rejtő lelőhelyekre, és az itt lévő ásványkincsek kiaknázása céljából megalapította a San Esteban (Szent István) Bányaipari Vállalatot, amelyet aztán később, amikor két fia, Emérico és Marcelo is csatlakozott hozzá a munkában, San Esteban Primeróra, azaz I. Szent Istvánra keresztelt át.

Kemény György 2000-ben hunyt el. Temetésén a chilei Nemzeti Bányászati Társaság (Enami) akkori elnöke, Hernán Hochschild a magyar férfi „nagyszerűségét" méltatta.

A San Esteban egyik jelenlegi tulajdonosát, az alelnöki tisztséget betöltő Marcelo Kemeny Füllert furcsa fickónak tartják a San José-i bánya bejáratától egy kilométerre lévő vállalati iroda dolgozói. A Santiagóban élő Marcelo Kemenyt a szerencsétlenség bekövetkeztéig havonta csak néhányszor lehetett látni San Joséban, míg társa, a vállalat 70 százalékát tulajdonló Alejandro Bohn Berenguer (aki Marcelo Kemeny sógora) hetente egyszer ellenőrizte a bányában folyó munkálatokat. A cég ügyvezető igazgatójaként dolgozó, ugyancsak Santiagóban élő Bohn az első számú döntéshozó, ami nem elhanyagolható részlet az augusztus 5-én történt tárnaomlás okát és a felelősöket kereső ügyészségi nyomozás szempontjából.

A San José-i bánya a chilei éves 5,5 millió tonnányi réztermelésnek csupán elenyésző hányadát (mindössze 1200 tonnányit) adja. A lelőhelyen dolgozó 170 alkalmazottat elsősorban az átlagnál magasabb fizetés bírta rá arra, hogy olyan veszélyes projektekben is részt vegyen, mint amilyen ez a legutóbbi volt.