Újra itt az ősz, és bármennyire is megszokott, unott mondat vagy éppen megismétlődő jelenség, szerintem mindig változik. És ez a változás lehetne akár pozitív is, de valami okból mi, fiatalok mindig ráhúzzuk a negatív köntöst. Miért is?
A fiatalság az őszt Háromszéken, de lehet, hogy az ország minden régiójában komor dolognak fogja fel. Egyértelmű és szükségtelen kifejteni: ez annak tulajdonítható, hogy a rövidnek tűnő vakáció után megkezdődik az új tanév. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a reggeli hét óra túl korai az ellustult nebulóknak. A délután három óra meg már túl késő, hogy valamire is használják azt a maradék időt napjaikból, amivel igazából a vakációban sem kezdtek semmit. Ha mindjárt itt a szeptember tizenötödikéhez legközelebb eső hétfő, az időjárás is bekeményít, a fesztiválokat is bezárják, még a nap is másképp kel fel a diákok számára.
Amikor általános iskolába jártam, még gyermekes vonzalommal viszonyultam a sulihoz, és bármennyire is tudtam, mivel jár, vártam, ha csak a napi ötször tíz perces szünetekért is, de vártam a szeptembert. Aztán jött a középiskola: új trend, az unalom. Ebből kifolyólag nagyon sok diák marad abban a tévhitben négy éven keresztül, hogy az iskola unalmas, és úgy viszonyul az őszhöz, hogy igazából csak december közepe táján ébred fel az iskola padjában. Bár akkor is csak a hideg miatt, vagy mert rájön, hogy közeleg a szilveszter, ami végre gondolkodásra készteti.
Így telnek el a középiskolás évek, és lassan kinövi a diák az iskolát. Jönnek az egyetemi évek, végre kaphatna egy lehetőséget az ősz, hogy kellemessé váljon a diákok szemében, akkor viszont már a pótvizsgaidőszakokkal veszíti el minden maradék népszerűségét.
Az ősz nem volt mindig ilyen népszerűtlen. Bár a világ lakosságának kevesebb mint fele él a mérsékelt égövön fekvő országokban, azaz csupán fele éli át ezt az évszakot, az évszázadok során az ősz adta az egyik legerősebb intuíciót a művészeknek az alkotásra. Színeivel és hangulatával a világ legnagyobb festőinek, zenészeinek, irodalmárainak adott ihletet, így stílust teremtett, világi eszméket szült, művészi egyéniségeket faragott, és csodálatos alkotásokat hozott létre.
Ma naponta újulnak a trendek, hetente történik világrengető dolog, és lassan havonta változik a fiatalok beállítottsága. Egy-egy történésen múlik, hogy adott évszakban mit hogyan él meg az ember, és számára ez az egész évszakra általánossá válik. Ez történik az újgenerációs ősszel is.
Kétoldalú a dolog, mert csupán hozzáállás kérdése, hogy az őszt a nyári nap gyilkosának vagy a szüretelés kezdetének, a vakáció szomorú végének vagy az iskola vidám kezdetének érezzük. És úgyanúgy hozzáállás kérdése, hogy az őszt a kora reggeli keléssel vagy a lendülettel teli iskolai és iskolán kívüli programokkal azonosítjuk. A legijesztőbb csak az, hogy a hozzáállás lassan úgyis mindegy, mert mindig az új nemzedék fogja eldönteni, mi is az újgenerációs ősz idei trendje.
Ferencz Áron