Beköszöntött az ősz, újra itt a tanévkezdés. Hétfőn a nyár folyamán üresen álló iskolaépületekbe újra visszatér az élet. Otthon a szekrényekből előkerül az iskolatáska, tolltartó, különböző írószerek, és talán még azok a füzetek is, amelyeket nem is olyan régen vásároltunk a közeli üzletben.
Miután mindenki gondosan becsomagolta a tanévkezdéshez szükséges eszközöket, és alkalomhoz illően öltözött, indulhat is a tanévnyitó ünnepségre. Kicsik és nagyok mosolyogva ballagnak be az iskolák kapuin, a nyár folyamán szétszéledt barátok, osztálytársak újra viszontlátják egymást. A diákok osztályok szerint kisebb csoportokba tömörülnek, és elfoglalják előre kijelölt helyüket az udvaron. Nagy a tömeg, és még nagyobb a nyüzsgés, mindenki nyári élményeiről számol be társainak, hisz rég nem találkoztak, és a nyári szünetet mindenki más-más élményekkel fejezte be. Egyszer csak elhalkulnak a beszélgetések, és felhangzik a rég nem hallott csengőszó. A végzős diákok kézen fogva vezetik be első osztályos diáktársaikat, majd kezdetét veszi a megnyitóünnepség, amelyen tanárok és diákok szólalnak fel. Ezek után osztályfőnöki óra következik, újra benépesülnek az eddig üresen álló osztálytermek, a diákok kézhez kapják tankönyveiket.
Minden kezdet nehéz, mert nem tudjuk, milyen lesz a folytatás, új épület, tanárok, diákok, tantárgyak, új szabályok és elvárások, melyek nagy megpróbáltatások elé állítják mind a nebulókat, mind a tanárokat és a szülőket. A diákok egy része már epekedve várja a tanévkezdést, míg mások félnek tőle a tavalyi rossz tapasztalataik miatt...
Az évnyitó kicsit olyan, mint egy társasjáték: tele új lehetőségekkel és váratlan fordulatokkal, melyek egyaránt lehetnek jó és rossz kimenetelűek, de ugyanakkor megvan a szépsége is: esélyt ad, hogy mérlegeljük önmagunkat. Szeptemberben mindenki tiszta lappal indul, és csak rajta múlik, hogy milyen teljesítményt nyújt az év folyamán. Ez nem könnyű feladat, de egy kis segítséggel kivitelezhető. Előbb-utóbb mindenki megtapasztalja, hogy összefogásban az erő, ezért mindig legyünk türelemmel egymáshoz, és ne nézzünk ki senkit hibái miatt, főleg az első napon, mert még hosszú időt kell együtt eltöltenünk az iskola falai között, ami lehet kellemes, de kellemetlen is.
A szülők is legyenek megértőek gyerekeikkel szemben, és ne feledjék, nem csak a jegyekkel kell mérni őket, hiszen mit ér egy csalással, a szülők kedvéért megszerzett jó jegy, ha nem áll mögötte tudás? Sikeres tanévet, türelmet, megértést és kitartást kívánok minden diáktársamnak, szülőknek, pedagógusoknak — hogy a nagy társasjátékban mindannyian győztesek legyünk.
MOLNÁR ANDREA, Sepsiszentgyörgyi Református Kollégium
