Ha ezt felismeri a magyarság, csak Tőkés Lászlót támogatja — mert ő az egyetlen karizmatikus személyiség érdekeink képviseletére —, és tizenhét év után elindulhat az igazi szemlélet- és rendszerváltás. Az RMDSZ csúcsvezetősége és szolgalelkű, haszonleső támogatói csak szavazógépnek használtak minket, de ennek vége, bebizonyítottuk. Ha merjük folytatni — példát adva másoknak is, hogy hosszú ideig büntetlenül nem lehet visszaélni bizalmunkkal, türelmünkkel —, kezünkben a bomba: a lehetőség november 25-én, amely szétrobbanthatja a betonbunkert.

A jó pásztor életét adja juhaiért, ezt tanúsította jelöltünk — a tulipán jegyében, sajnos, sok a mihaszna pásztor, elegünk van belőlük! Az RMDSZ sikeréről nyilatkozók csak önmagukat minősítik és ámítják, már nem sokáig... Eckstein-Kovács Pétert megkérjük, ne nyilatkozzék a nevünkben, mert az az idő lejárt, most csak a platformjában illetékes. Verestóy derűlátását majd igazolja vagy megcáfolja a valóság, de figyelmébe ajánljuk, hogy ebül szerzett jószág ebül vész el. Frunda is megkapja, amit megérdemel, elismerésünk jeleként le vele. Sógor tanulhatna Toró T. Tibortól, visszaléphetne, amíg nem késő. Nagy kár lenne politikusi jövőjét kockáztatni, ahogy azoknak a jó szándékú, még tulipános testvéreinknek is viselniük kell döntésük következményeit, akik tisztában vannak a helyzettel, és csak azért vannak ott, hogy korlátozzák, mérsékeljék a hatalmasokat. A szatmárnémeti események igazolják az RMDSZ posztkommunista jellegét, vonásait: aki nincs velünk, az ellenünk van, csak mi tudjuk a jobb jövőbe vezető utat, bízzátok ránk... Kecskére a káposztát, megtapasztalhattam kétéves helyi RMDSZ-elnöki mandátumom alatt. Azért is léptem ki 2002 februárjában: kommunista nem voltam, a tulipán jegyében azzá válni nem akartam. Sokan félreértettek, ráment a tanácstagságom, a becsületem is bánta — de azóta sincs hiteles, jegyzőkönyvekkel igazolható helyi RMDSZ-vezetőség, önkormányzati képviselet, amit jól tudnak a felettesek is, csak nem ismerik el.

Hogy Tőkés Lászlónak a ’89-es eseményekben milyen szerepe volt, ezen lehet vitatkozni, de ma az erdélyi magyarság számára megkérdőjelezhetetlen a küldetése.

Zakariás Imre, Orbaitelek