DÁVID ÁRPÁD, Málnásfürdő. Továbbra is akadozik az áramszolgáltatás errefelé, bár mostanában csak percekre szakad meg, sajnos, olyankor is, amikor az ember híreket hallgat. Az állomással szemközti részen azonban az utcai világítás csak olykor működik — érthető, hogy spórolni akarnak, de jó lenne valami rendszert is látni, hogy ettől eddig ég a lámpa, máskor pedig nem. Laikusként az a véleményem, hogy például holdvilágos estéken megtakarítható a mesterséges fény, máskor azonban nem.
VERES IBOLYA, Uzon. Mindennapi szellemi táplálékunk a Háromszék napilap, amelynek szeptember 3-i számában bolíviai börtönben sínylődő székelymagyar nemzettársunk, Tóásó Előd sorsáról is olvashattunk (Senkit hátra cím alatt). Emlékezetem szerint elfogatása után a román hatóságok felajánlották segítségüket, ő azonban ezt elhárította azzal, hogy jobban bízik a magyar államban... Nos, az említett cikkből kiderül, hogy Budapest azóta sem mozdult meg; talán mégis jobb lett volna élni a felkínált lehetőséggel... Kérdés, hogy Eduardo Rózsa-Flores ügyében a magyar állam kért-e magyarázatot Bolíviától, merthogy Edu magyar állampolgár is volt, sőt, állítólag ő szivárogtatta ki Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök hírhedt őszödi beszédét. Tóásó Előd nem magyar állampolgár, vagy talán az is? Merjük-e hinni, hogy tenne valamit a magyar állam, ha tömegesen bántanak valahol határon túli magyarokat? Azt már nem nagyon, hogy egy más ország polgáráért kiállna, még ha az magyar nemzetiségű is... Bár a jó juhász az elveszettnek hitt bárányát is megkeresi. De ma hol találtatik ilyen juhász nemzetünkben, aki nyáját egybeterelné s megőrizné mind egy szálig?
BENEDEK ILONA, Sepsiszentgyörgy. Hazafelé igyekeztem Sepsiszentgyörgyön, az Árnyas utca és a Jövő utca sarkán azonban egy kutya megharapott, pedig ott volt a gazdája is. Sürgősségre kellett mennem, injekciót kaptam. De mi van, ha veszett a kutya? Vagy ha gyermeket harap meg? Jó lenne, ha a kutyák gazdái felelősebben viszonyulnának a körülöttük élőkhöz.
MOLNÁR SÁNDOR, Árapatak. A kirándulások jó lehetőséget adnak az ismeretek bővítésére, elmélyítésére, a kikapcsolódásra, szórakozásra, új kapcsolatok építésére, a régiek megerősítésére — így hát hosszú kihagyás után Dénes Gyulával nekiálltunk szervezni, és rövid idő alatt össze is állt egy tizenhét tagú csapat 40 és 80 év közötti résztvevőkkel. Első utunk Vargyasra, onnan Farkaslakára, Korondra, Parajdra, Szovátára, jövet Csíkszeredára és Tusnádfürdőre vezetett. Színvonalas, érdekes előadásokat hallgattunk meg, sok mindent láttunk, borvízkúrát is tartottunk, élményekkel megrakodva értünk haza. Pár hét múlva újra elindultunk, ezúttal Csíksomlyó, Gyergyószentmiklós, a Gyilkos-tó (fotó) és a Békási-szoros volt a cél. A kirándulás vezetője azt kívánta, hogy mindenki találja meg a szépet, ezért dokumentációs füzetet állított össze a fontosabb látnivalókról és a hozzájuk kapcsolódó tudnivalókról (így a csíksomlyói kegytemplomról, a madéfalvi veszedelemről, a székelyek eredetéről, Szent István életéről stb.). Dicséret érte Dulló Szilárd iskolaigazgatónak! A környezet és a hangulat folytatást követelt, és már a Gyilkos-tó partján elhatároztuk, hogy a következő alkalommal Fogaras várát, a transzfogarasi utat és a hajdani szász székváros, Nagyszeben nevezetességeit fogjuk végiglátogatni.
DARAGICS EMMA, Sepsiszentgyörgy. Szeptember 8-án két kiló almát vásároltam a dollárpiacon, kívülről szép áru volt, de amikor felvágtuk, kiderült, hogy belül romlott, barna, kásás, ehetetlen gyümölcsöt sóztak ránk. Visszamentem, az eladó azt mondta, csak akkor adja vissza a 4 lejt, ha mind a két kilót visszaviszem. Engem azonban nem is a pénz érdekelt, hanem hogy vonják be a hibás árut, ne verjék át vele az embereket. És azért egy bocsánatkérést elvártam volna...
