Egyszer egy faluban kutat ástak, de nem tudták, hogy kell a mélységét megmérni, pedig szerették volna tudni, hány öles a kút. Hát összejöttek az emberek tanácskozni.
Az egyik ember előállt, hogy ezt nem tudják ostoba fejjel kigondolni, hanem mestert kell ide hívatni, az okos ember, ő majd megmondja, hogyan mérjék meg a kutat.
— Igaz, igaz — mondták az emberek —, a mester okos ember, az csak tudja.
Hát odament a mester, és leszólta az embereket:
— Buta emberek maguk! Még azt sem tudják, hogyan kell egy kutat megmérni. Szedjenek össze tíz embert, de öles embereket, mint én is vagyok, aztán felül a kúton egy dorongot kell tenni, én arra rácsingalaszkodom, a többi meg egymás után mind. Egy megfogja az én lábam fejét, a másik lemegy rajtunk, az megint megfogja a másik lábát, és így tovább. Így egyszer csak leérünk a fenekére, aztán majd megtudjuk, hogy hány öles a kút.
Hát csakugyan úgy is tettek.
Amint az ember rácsingalaszkodott a dorongra, a másik meg a mester lábát fogta, és így tovább. Mikor már öt ember húzta, persze hogy nehéz volt neki, akkor kiáltott a mester:
— Vigyázzanak, atyafiak, hadd köpjek a markomba!
A mester beleköpött a markába, ezalatt el kellett eresztenie a dorongot. Erre zsupsz! Mind a kútba potyogtak.
Így történt a kustánszegi kútmérés.
