Egyúttal azonban szaporodnak a nyugtalanító jelzések. Bár a munkanélküliség nem emelkedik tovább, de valódi apadásról sem lehet beszélni. A fogyasztói magatartás — éppen a jövedelmek csökkenése miatt — változatlanul visszafogott. Bizonytalanság honol a részvények piacán is. Újból erősödnek a bankrendszer szilárdságával kapcsolatos kételyek; sokan arra számítanak, hogy Írországban vagy Görögországban bekövetkezik az államcsőd. A biztonsághoz való menekülés hatására rekord alacsony szintre zuhant a szemre szilárd országok államkötvényeinek hozadéka.
Különösen nyugtalanítónak tartják, hogy a legerősebb nemzetgazdaságból, az amerikaiból ,,kifogy a szusz". Az utóbbi négy negyedévben az USA gazdasági növekedése mindössze 3,25 százalékos volt, ami jócskán elmarad a korábbi válságokat követő mutatóktól. Akkor az amerikai gazdaság átlagosan ötszázalékos növekedést produkált.
A válság vírusa nem pusztult el, csupán legyengült — figyelmeztet két amerikai közgazdász, Carmen és Vincent Reinhart. A házaspár az utóbbi száz évben lezajlott tizenöt nemzeti és három globális válságot vizsgált meg abból a szempontból, miként reagált a gazdaság a sokkhatásra. Eszerint a válságokat követő tíz év alatt a gazdasági növekedés jóval gyengébb maradt, mint a krízis előtt volt, miközben a munkanélküliség mutatója magasabb volt a korábbinál. Tizenöt közül tíz válság utáni időszakban az állástalanok aránya soha nem esett vissza a válság előtti szintre. Az ingatlanok tíz évvel a krízis után sem nyerték vissza korábbi értéküket, az átlagos értékcsökkenés ötven százalék volt. A nemzetgazdaságok válság utáni gyengélkedésének oka a korábbi bumm, amely kizárólag pénzügyi spekulációkon alapult. A magánszektor adósságállománya — éppen a fellendülés tartósságába vetett hitből fakadóan — 38 százalékkal növekszik, elvégre a bankok is szívesen hiteleznek ilyen időkben. Aztán kipukkadnak az első hitelek, a cégek visszafogják a termelést, zuhanórepülésbe kezd a részvénypiac, az emberek pedig elveszítik a házaikat. Apadni kezd az infláció, legrosszabb esetben deflációba megy át, mint a 30-as évek nagy válsága idején vagy Japánban a 90-es években.
,,A mostani válság kitörése előtti évtized beleillik a történelmi sémába – állítja Reinhart. — Ha a kilábalás is a korábbi mintát követi, akkor hosszabb távon gyenge növekedésre kell számítani. Ez főleg azoknak az államoknak (Írország, Izland, Görögország, Olaszország) jelent komoly csapást, amelyeknek magas növekedésrátákra volna szükségük adósságállományuk lefaragásához. Ez azonban nehéznek bizonyulhat, az államcsőd veszélye továbbra is fennáll." (az mti.hu, az mfor.hu és a Bloomberg nyomán)