Augusztus vége, szeptember eleje remek eredményeket hozott a háromszéki lány és fiú ifjúsági kosárlabdacsapataink számára. A Hartai Tamás irányította KSE U14-es csapata a nyolcadik, míg az U16-os alakulat az ötödik helyen zárta az országos bajnokság döntőjét, míg Nemes Áron vezetésével a Sepsiszentgyörgyi ISK U14-es legényei Románia hatodik legjobb együttesévé léptek elő.
A KSE U14-es együttese: Kászoni Boglárka, Luka Zsuzsa, Lénárt Paula, Debreczi Iringó, Molnár Hanna, Dezső Barbara, Mátyás Renáta, Andrea Bogăţeanu, Crişan Anna, Rendy Réka, Demeter Nóra, Borsai Janka, Lázár Tímea.
Hartai Tamás egy évvel ezelőtt érkezett Háromszékre, elmondása szerint óriási kihívás elé állította magát azzal, hogy tavalytól lányokat edz. Munkájának, a sok edzésnek meg is volt az eredménye, hiszen a Hartai-lányoknak több ízben is sikerült náluk erősebb csapatokat legyőzniük, maguk mögé utasítaniuk. A kosárlabda egy gondolkozó-, ugró- és futójáték — állítja a magyarországi tréner, aki elmondta, hogy ők erre tudatosan figyeltek, erre tudatosan igyekeztek építeni, de a döntőn részt vevő csapatoknál ez annyira nem számított. Nemes Áron úgy véli, a csapat többre is hivatott volna az idei döntőn, s akár éremért is harcolhattak volna. A jobb eredmény eléréséhez a játékosok nagyobb koncentrálására lett volna szükség, de a hatodik hellyel sincs, amiért szégyenkezni. Mi csak gratulálunk kosarasainknak és edzőiknek.
Gondolkozz, ugorj és fuss
A kemény munkának megvan az eredménye, és nyugodtan hozzátehetjük, hogy ezt így kell csinálni! Komolyra fordítva a szót, Hartai Tamás előbb gondolkozz, majd ugorj, ha kell, és aztán meg fuss nézetével új szemléletet csempészett be a kézdivásárhelyi kosárlabdába, amivel valamelyest megváltoztatta az erről a sportról kialakult álláspontot, sztereotípiákat. A megszokottól, a hagyományostól való elszakadás nem minden esetben jelenthet rosszat, látókörünk kitágításával jó dolgok is előfordulhatnak. Erre jó példa és bizonyíték a KSE két lányegyüttese!
— Tavaly ősszel beszéltünk legutoljára, azóta pedig beindult a lány-kosárlabdaüzem Kézdivásárhelyen. Miként értékeled csapataid eredményeit meg a teljes elmúlt idényt?
— Ez nem az én eredményem, ezt ne húzzuk így alá, hanem ez a csapaté. Igazából a megérkezésem óta csak kihasználtam azokat a lehetőségeket, amelyeket itt találtam, s felépítettünk egy csapatot. Én természetesen azért jöttem, hogy segítsek, és a legjobb irányba tereljem a lányokat. Az eredmények alapvetően abból jönnek, amit ők meg tudnak érteni, s a hozzáállásuk, az akaratuk, az elszántságuk kapcsán meg tudnak valósítani a pályán. Én azt mondtam, hogy ha az ország legjobb nyolc csapata közé jutottunk be, az nem kis eredmény. Ez nem a mi saját bölcsködésünk — ahogy itt mondják —, ez kifejezetten arról szól, hogy nem az a lényeg, mekkora városból jövök, hogy ne erőből játsszam, hanem arról, hogy a kosárlabda egy gondolkozó-, ugró- és futójáték. Nem mindegy, hogy az ember előbb ugrik, fut, és utána gondolkozik, vagy ha egyszer gondolkozik, s ha kell, ugrik, aztán meg fut. Mi erre tudatosan figyeltünk, erre tudatosan igyekeztünk építeni, de a döntőn részt vevő csapatoknál ez annyira nem számított.
— Akkor beszéljünk a két csapatról, s kezdjük az U14-es lányokkal.
— Az U14-es együttesről azt kell tudni, nem színtiszta korosztályos játékosokból áll. Azt mondom, hogy inkább a fele, azaz öt-hat játékos fiatalabb volt. Ha az ember dolgozik, és ha akar, akkor lehet eredményeket elérni. Volt öt korosztályos játékos, akik nagyon jól teljesítettek, de történt két olyan nem várt sérülés, ami teljes egészében befolyásolta eredményünket. Ilyenkor azt mondja az ember: az eredmény nem fontos, hiszen egy játékosban semmiképp sem szabad kárt tennem, vagy hosszú távú sérülést okoznom neki. Egy ilyen emberi tényező az én oldalamról is benne volt. Tudatosan, és ezt abszolút vállalom, s ezt direkt csináltuk így, mivel nem lehet kockáztatni. Nem szabad, hogy egy gyerek ilyen élményt kapjon a bajnokság országos döntőjén. Eljutottunk oda, s amit tudtunk, azt meg is tettük. A sors ellen az ember nem küzdhet, ha már megtörtént valami. Az U14-ben ez volt egy kicsit balszerencsés, de megvan a nyolcadik hely. Előbbre is mehettünk volna, ha nincsenek a sérülések. Az U16, az egy másik történet volt. Már az elején le kell szögeznem, hogy a kisebbik csapat legjobbjai az U16-os alakulat tagjai is voltak. Az U16-os lányok egy héttel többet készülhettek a döntőre, de sajnos magukban, hiszen én a kicsikkel voltam az U14-es finálén. Az ötödik hellyel van, amiért elégedett lenni, hiszen Kézdivásárhely rég nem produkált ilyen eredményt. Továbbá olyan csapatok ellen nyertünk vagy veszítettünk, amelyek jobbak voltak, mint mi. Szégyenkezésre egyáltalán nincs ok! Mindkét korosztályra érvényes dolog, hogy a rendszer szakmailag egy kicsit becsapós. A rendezés, az időpont becsapja a csapatokat, a szakmát. Ez olyan lenne, mintha egy olimpiai döntőt az olimpia után egy évvel tartanának meg. Előnyei is vannak ennek, hiszen azok a csapatok csinálnak valamit, amelyek ott vannak a döntőben. Ez a külföldről jött szerény véleményem.
— Tavaly úgy fogalmaztál, hogy fiúk után lányokkal dolgozni nagy kihívás lesz számodra. Miként élted meg ezt az évet?
— Az tetszett, hogy a lányok nyitottak voltak, és megpróbáltak ahhoz az elvárási szinthez igazodni, amit én várok el. Ez azért nem könnyű, mivel fiúvonalról jöttem, és ,,fiús" dolgokat kérek tőlük, ez meg egy lány részére sokszor nem olyan egyszerű. Nagyon tetszik, hogy motiváltak. Én nem gondoltam volna erre. Őszintén megmondom, otthon ezt ennyire nem látni. Az itteni lányokban buzog valamiféle megfelelési és bizonyítási vágy, s így az ötödik és a nyolcadik hely — ahogy az elején is mondtam — az ő eredményük! A folytatásban, a következő évben arra leszek kíváncsi, hogy ezt miként tudják majd kezelni. Valami elkezdődött, valamit elértünk, s egy év munkájával eljutottunk valahová, s most mint játékos tudom-e ezt magamban még tovább fokozni... Amiben még jól vizsgáztak, és még a fiúkat is lepipálták, az az összetartás, a hit és a pozitív lelkesedés volt. Ez még a negatív eredményeknél is megvolt! Szóval, jó velük dolgozni.
— Megvan ezekben a lányokban az, hogy jövőben bajnokok legyenek?
— Ha ők magukat alkalmasnak tartják erre, akkor úgy lesz, de lehet, hogy nem. Nekik kell ezt megmondaniuk maguk felé. Attól kezdve, hogy magamban hiszek, s tudom azt, hogy mi fontos nekem, és mi a célom, az kifelé látszik, s a tetteim is abba az irányba fognak irányítani. Előbb kell a gondolat, s aztán a cselekedet, és ezért nincs értelme hamarább kapkodni. Én úgy gondolom, alkalmasak rá, de még sok munkát kell elvégezni. Ez a kevésbé romantikus része a szakmának. Most mindannyian látták, hol tartanak, de hogy hová lehet eljutni, az egy másik történet. Bajnoknak lenni sok munkát, sok elvégzendő kis feladatot jelent.
A KSE U16-os csapata: Domokos Réka, Koncz Enikő, Jakab Ágnes, Demeter Hanna, Gocsman Eszter, Kászoni Boglárka, Luka Zsuzsa, Lénárt Paula, Debreczi Iringó, Demeter Nóra.
— Beszéljünk egy picit a tervekről is. Maradsz Kézdivásárhelyen, és folytatod a tavaly elkezdett munkát?
— Igen. Ez a szezon érdekes lehetőségeket nyitott meg számunkra, hiszen mindkét korosztály egy-egy magasabb évfolyamba lépett előre. A volt U16-osok amellett, hogy ott lesznek az U18-as bajnokságban, indulnak majd a B-osztályban is. Ez az év a képzésről, a fejlesztésről fog szólni, és ez a cél is. Remélem, hozzájutunk egy-két olyan lehetőséghez — gondolok itt nemzetközi tornákra —, ami azt szolgálná, hogy mindenki egy kicsit kapjon abból a kosárlabdából, ami nem az országé. Csak jót tesz az, ha külföldi csapatokkal is játszik az ember. Itt van például Magyarország, amely a B-divízós ifjúsági Európa-bajnokságot megnyerte, majdnem veretlenül. El lehet menni oda, s meg lehet tapasztalni, hogy merre érdemes haladni, és ezzel csak az ország kosárlabda-minőségét viszi feljebb az ember, s nem utolsósorban a bajnokságban is könnyebb a szereplés.
Remekelő szentgyörgyi fiúk
A Sepsiszentgyörgyi ISK U14-es fiú kosárlabdacsapata hatodik helyen végzett a szeptember elején Galacon megtartott országos döntőn. A megyeszékhelyi együttes eredményei: a csoportban Bukaresti Steaua Magic—Sepsi ISK 52—83, Kolozsvári PH—Sepsi ISK 68—64 és Galaci Phoenix—Sepsi ISK 85—47; az 5—8. helyekért: Piteşti-i SPL—Sepsi ISK 40—66, Steaua Magic—Sepsi ISK 67—65. A torna előtt az 1—5. helyek egyikét céloztuk meg, sajnos, ez nem sikerült — tudtuk meg az alakulat edzőjétől, Nemes Árontól. — Amiért igazán bánkódhatunk, az az volt, hogy nagyon közel álltunk ahhoz, hogy éremért harcolhassunk, s ez kevésen múlott. Az 5. helyért vívott mérkőzést az utolsó másodpercekben veszítettük el, szerencsétlen körülmények közt, ebben sajnos a játékosok koncentrálásának a hiánya játszott közre. Szégyenkezésre nincs okunk, a tanulságokat megpróbáljuk levonni az elkövetkezőkre — folytatta a tréner. A végeredmény: 1. Galaci Phoenix, 2. Kolozsvári Viitorul U Mobitelco, 3. Temesvári Bega ISK, 4. Kolozsvári PH, 5. Steaua Magic, 6. Sepsi ISK, 7. Tărgoviştei ISK, 8. Piteşti-i SPL. A csapat tagjai minél hamarabbi felépülést kívánnak a műtéten átesett Szabó Norbertnek, és minél előbb visszavárják az edzésekre.
A Sepsi FC U14-es alakulata: Kuti Nándor, Sinka Aba, Szabó Norbert, Szász Botond, Dézsi András, Baczó Bence, Váncsa Róbert, Dávid Szilárd, Szabó Kolos, Hermány István, Kanyó Szilveszter, Tóth Ádám.
