Beléptek, mert muszáj volt
Kézdivásárhelyen 2007 novemberében Török Sándor akkori polgármester 1,3 millió eurós pályázat megnyeréséről számolt be. A város önrésze 95 000 euró — ezt tanácsi határozattal vállalták is. Negyvenöt hulladéksziget, egy technológiai platform megépítését, valamint két, egyenként hét köbméteres szemétszállító haszonjármű megvásárlását kellett volna lehetővé tennie a pályázatnak.
Rendszerváltás következett, Kézdivásárhelyen új polgármestert választottak, és a pályázatot kiszúrták. Szúrópróbán ellenőrizte a számvevőszék a törvényességet, rendellenességeket találtak, a terv füstbe ment. Az RMDSZ pályázott lényegében, de utóbb ők is torpedózták meg, nehogy Kézdi kivitelezze azt — állítja Rácz Károly tisztségben levő polgármester. A szerződést megkötötték, lezajlott a versenytárgyalás, a terv elkészült, ki is fizettek rá 600 millió régi lejt. Aztán vissza kellett fizetniük az addig kapott teljes összeget, ráadásul a 75 000 lej körüli árfolyam-különbözetet. ,,Maradt a terv, amit kirakhatunk az ablakba, mert annak idején hibásan állították össze a dokumentációt" — fejezi be a történetet Rácz Károly polgármester.
Beszálltak tehát az integrált hulladékgazdálkodási rendszerbe. Feltételeket is szabtak részvételüknek. ,,A feltételeket nem teljesítették, most pillanatnyilag fejükre boríthatom az egész rendszert — mondja a polgármester. — Ha tényleg a város polgárainak érdekét szolgálja az egész dolog, maradunk. Ha nem, kilépünk. Dicsérem Barótot, ahol nem kellett megszorító rendszerbe belépniük, és megoldották a problémát. Mindig jobb, ha a helyi önkormányzat fennhatósága alá tartozik a teljes szemétgazdálkodás."
Jobban szerették volna, ha nem kell beállniuk az integrált rendszerbe, a megyei tanáccsal való bármilyen közösködést szeretnének elkerülni. Olyan intézmény, amire semmi szükség nincsen. A helyi polgármesteri hivatalok el tudnak látni minden feladatot, megyei tanáccsal vagy anélkül — állítja a polgármester.
Alternatíván gondolkodnak tehát. Az egyik alapvető törekvésük, hogy a városban összegyűlt hulladék mennyiségét a lehető legkisebbre csökkentsék. Válogatás, újrafelhasználás jöhet szóba, lényegében egy erőmű megépítésén gondolkodnak, ami hő- és elektromos energia előállítását tenné lehetővé. Az uniónak is ez a célja: minél kevesebb hulladék kerüljön lerakásra, minél nagyobb fokú legyen az újrahasznosítás — mondja Rácz. Véleménye szerint az autonómia első lépései közé tartozik az energetikai függetlenség kivívása. Azaz: autonóm zöld régió lehetne Székelyföld.
A lécfalvi hulladéktárolóról: működtetése hatalmas költségeket fog felemészteni, amit a lakosság nyakába varrnak — szögezi Kézdivásárhely elöljárója.
"Pontos" helyzetjelentés
A jövőről beszéltünk, az integrált hulladékgazdálkodási terveket ismerjük, a megvalósítás környezetre való pozitív hatásában bízunk. De hogy állunk ma a szeméttel? Ha "szemétkörképet" akarunk kapni, meg akarjuk ismerni a hulladékelhordás, szeméttárolás mai helyzetét, jobb helyen nem is kopoghatnánk, mint Tóth B. Csaba (képünkön), a Tega Rt. igazgatójának irodáján.
Íróasztala fölött Kovászna megye térképe. Rajta fehér, kék, sárga és zöld pontok sokasága. A fehérrel jelzett helységekből a Tega szállítja a szemetet a megyeszékhelyi hulladéktárolóba. Sepsiszék egésze, Felső-Háromszék és Erdővidék jó része kapott fehér pontot. Ahol a fehér mellett zöld pontot látunk, ott a Tega a szerződő fél, de a munkát alvállalkozón, a Salubriserven keresztül végzi — ha jól számoltuk, nyolc település az Olt völgyéből, Orbaiszékről, Felső-Háromszékről. A kék pontok jelzik, hogy ott más szolgáltató dolgozik, a szemét pedig a kézdivásárhelyi tárolóba kerül — tucatnyi pont Felső-Háromszékről, Orbaiszékről. És végül sárga pontos települések a Bodza-vidékről, Barót környékéről — nem a Tega a szolgáltató, de a szemét a megyeszékhelyi tárolóba kerül. Tiszta kép, s ebből már látszanak az erőviszonyok is: a Tega a legjelentősebb cég a megyében a hulladékgazdálkodást illetően.
Tessék szólni, ha fáj!
A megyei hulladékgazdálkodás jelenlegi sémája a következő. Megvannak a gyűjtőzónák, és ezek mindegyike valamilyen szinten rendezte a gyűjtést — céggel, társulással, kinek, ami kézenfekvő volt. Városokon általában a meglévő városgazdálkodási cégekből alakultak ki, falvakon vagy nem volt semmi, vagy szociális munkásokkal végezték a feladatot, illetve magáncéghez társultak. Így festett a dolog, míg a feltételek nem változtak meg, és nem kellett bezárni a falusi és némely városi lerakót. Működőképes maradt a kézdivásárhelyi és a sepsiszentgyörgyi. Nagyjából ezekre kerül minden. A Tega szolgáltatását több községben kérték, ezért is döntöttek az Ökosepsi Egyesület létrehozásáról, mely az egész megyét átfogja. Nincsenek benne a városok, valamint Csernáton, Esztelnek és a bodza-vidéki települések. Az Ökosepsi a Tegát bízta meg a szolgáltatás elvégzésével, és az egyesület tagjai is szimbolikus részt kaptak a Tegában. Sepsiszentgyörgy (a Tega eredeti tulajdonosa) maradt a kb. 99 százalékos részvénycsomaggal, az Ökosepsi-tagok a többin osztoznak. Szavazati jog tekintetében tehát a megyeszékhely diktál, a többiek kéréseit, javaslatait meghallgatják, a vállalati információkat megkapják, de a döntésbe nem szólhatnak bele — mondja az igazgató. Az Ökosepsiben minden tagnak van egy szavazati joga, így meg tudják szabni, az egyesület keretei között milyen formában zajlik a hulladékgazdálkodás.
Ha kényes is a kérdés, feltesszük:
— Az egyesületben mennyire működik a pártfegyelem? A politikailag alárendelt polgármesterek ki mernek állni településük érdekei mellett? Vagy csak bólogatnak a szavazásokon?
— Az Ökosepsibe általában a polgármestert delegálják, és szavazatához nem kell tanácsi határozat. Ha a tagok háromnegyede jelen van, döntést lehet hozni. Ha a Tega vérlázító árral állna az Ökosepsi elé, akkor természetesen nem hagynák jóvá — mondja a Tega vezetője.
— Volt már eset, hogy egy polgármester felemelte szavát az Ökosepsiben?
— Nem, nem volt.
— Mi tudunk arról, hogy Uzon polgármestere kedvezményes árat csikart ki...
— Nem az áremelés volt a téma, hanem hogy Uzonnal különleges a helyzet, az általuk kapott szemetesautót adták át nekünk használatba. Az adományozó tolnai önkormányzat kérte, hogy az autóból az adózó polgároknak legyen hasznuk. Úgy egyeztünk, személyenként egy lejjel kevesebbe kerül Uzon területén a szemételszállítás. Az egy lejekből származó előny azonban már amortizálódott az autóban, így kértem, hogy Uzonban is térjünk vissza a máshol alkalmazott díjszabásra. Végül, a polgármester kérésére, egyelőre nem érvényesítettük ezt. A Tega magánkonyhája viszont, hogy továbbra is megéri-e azt az autót használni, vagy visszaadjuk. Lehet a szívek harcát játszani, Uzon kiléphet az egyesületből, és azt mondja, megoldja egymaga. Nehéz lesz számára még összegyűjteni is a szemetet, mert céget, önkormányzati üzemet kellene létrehozni, azt kéne engedélyeztetni. Sajnos, ezt nehéz kivitelezni. Adott pillanatban oda kerülhetnek, hogy az uzoni lakosoknak is reális áron kellene kifizetniük a hulladékelszállítást — hangzik a válasz.
Rendben, úgy látszik, a demokrácia elvei működnek az egyesületben. Ha egy polgármester vállalja, hogy fellép a község polgárai érdekében, akkor meghallgatják. Sőt, el is fogadják érvelését. De ehhez arra van szükség, hogy a település megbízottjai emeljék fel hangjukat, merjék vállalni a felszólalást. Néma gyereknek anyja sem érti szavát... Lám, Uzon polgármestere vállalta, kiállt a csökkentett díjszabás mellett. Hogy volt alapja a használatba adott szemetesautóval? Igen, mert azt valamilyen úton-módon — önkormányzati, közösségi részvétellel — megkapta a község, az megint az ő nyereségük.
A szemét szabályozott monopolhelyzet
Jelenleg tehát van választási lehetőség, aki akarja, Sepsire, aki akarja, Kézdire viszi a szemetét. Természetesen mindkét helyen fizetni kell a szemétlerakásért. Viszont ha ezeket is bezárják, monopolhelyzetben lesz a lécfalvi tároló? És saját belátása szerint fogja megszabni a lerakási díjat? — tesszük fel a kérdést.
Az igazgató válaszol: ezek mindig monopolhelyzetek, de szabályozottak. Megépül az objektum, átadják a megyei tanácsnak, az pedig a megyei hulladékgazdálkodási egyesülettel karöltve liciten választja ki a működtető céget. Amit a megyei egyesületről lehet tudni: bonyolult a működése, a törvények nagy bürokráciát írnak elő, így nagyon biztonságos a községekre nézve. Túlszigorított, egy áremelés jóváhagyásához is tanácsi határozatot kell hozniuk a képviselőknek.
— Pályázni fog a Tega is?
— Igen, természetesen, és remélem, meg is nyeri — mondja magabiztosan Tóth B. Csaba, és hozzáfűzi: a díjszabást nem a megyei önkormányzat, hanem az egyesület fogja megszabni. Nem lehet hétfőről keddre száz százalékkal emelni a lerakási díjat.
Ami világos: a díjszabásokba be kell építeni a tároló fenntartásának és bekövetkező bezárásának, hasznosíthatóvá tételének költségeit. Ha pedig megtelik ez a tároló, a következőről is gondoskodni kell. Ami remélhetőleg előrehaladottabb technológiával fog működni — mondja a Tega-igazgató. — Egyelőre ez a legolcsóbb megoldás a hulladékgondok kezelésére. Máshol jobban bánnak a területtel, mire oda kerülünk, huszonöt-harminc év múlva, hogy a lécfalvi tárolót be kell zárni, akkor más jellegű hulladéktárolóról beszélünk már — véli Tóth B. Csaba. — A konzultáns cég terve szerint 2016-tól már kell gondolkozni a technológiák fejlesztésén, mert az akkor érvényesülő rendelkezések szerint már nem elég a tárolós megoldás — vázolja a jövőt.
Ami újból világos: ezeket mind be kell foglalni a díjszabásokba, és ezért a költségek egyre nőni fognak. Azaz: komolyan megfizetjük. Nemcsak mi, hanem egész Európa lakossága. A bökkenő, hogy egy 1000—1500 eurós fizetésből lehet áldozni a hulladékkezelésre, 600—700 lejes fizetésből ugyanannyit aligha. Pedig előbb-utóbb mi is azt az árat fizetjük, mint az unió minden állampolgára.
Legyünk önkéntesek!
És még nem is beszéltünk a mentalitásról. Az a falusi bácsika, aki ma is a csűr mögé hordja a szemetét — s onnan félévenként a patakba, erdő szélére —, mikor győződik meg arról, hogy környezetvédelem szempontjából jobb, ha fizet, és elhordják a szemetét...
Ez való igaz. A mentalitásunkkal még sok a baj. Talán nem is a most erejük teljében lévő nemzedékek a hibásak. Ilyennek formálták őket, így nevelték, a természet védelmének fontosságát nem sulykolták beléjük.
Ha ezen változtatni akarunk: környezetszeretetre, védelemre kell nevelnünk gyerekeinket, és miért ne — magunkat is. Az életfogytig való tanulás elve itt kamatozna a legjobban.
Jövő esztendő az önkéntesség éve. Arra kellene kihasználni, hogy önkéntesek takarítsák a patakok partját, szedjék össze a vízen, vízben összegyűlt hulladékokat. Ez lenne a legnagyobb haszon — állítja Demeter János természetbaráti minőségében. Megkérdőjelezi valaki ezt a gondolatot?
