Harminc éve külföldön élek, de minden évben, amikor 2—4 hónapra hazajövök, az emberek nekem panaszkodnak a temető állapota miatt, mivel az utóbbi években többször is írtam a helyi lapokban véleményt, javaslatokat, és kezdeményeztem közös nagytakarítást is. De sajnos, az idén sem gondolt senki a rendszeres karbantartásra. Ezért ,,kegyeleti bizottsági" megbeszélést szeretnék összehozni a felekezetek és a polgármesteri hivatal között.
Nekem baróti rokonaim és vendégeim előtt, akik nagyszüleim, nagynénéim és édesapám sírját meglátogatják, szégyellnem kell, hogy immár negyedik éve nem voltam képes — pedig sokat próbálkoztam — meggyőzni az illetékeseket és a munkaképes, családi vagy rokoni sírhellyel rendelkező polgárokat, hogy felekezeti vagy politikai hovatartozásuktól eltekintve, közös erővel, összefogva őseink és elhalt szeretteink, rokonaink iránti tiszteletből önkéntes munkával, ötletekkel, egy kis pénzzel végérvényesen hozzuk rendbe Barót temetőjét. A mi temetőnket! Gondolok itt főleg a saját sírjainkra és azok környékére, a tisztaságra, a kapukra és kerítésekre — amelyek rendbehozatala megakadályozná az illetéktelenek átjárását —, valamint a temető állandó, rendszeres karbantartására és őrzésére. Mert az nem lehet normális, illetve ez tarthatatlan, hogy már rég, de 2007 óta különösen, a sajtóban megjelent vélemények, óhajok, javaslatok ellenére, a különböző szóbeli megbotránkozásokon, a 2009-es nagytakarításon, alkalmi szemételhordáson és szintén alkalmi kaszáláson kívül semmi új, maradandó, rendszeres munkálat nem történt. Sok baróti polgártársammal együtt kérdezem: mi lesz az idén a temetővel, marad minden, ahogy eddig volt? Hát mi legyen, tisztelt, kedves honfitársaim. Fogjunk neki újra, és kérjük az illetékeseket is, hogy működjenek közre intenzívebben, aktívabban, rendszeresebben, anyagi lehetőségeiktől függően, de jobb szervezéssel, akarattal, jó szándékkal és ötletekkel, hogy szebbé, tisztábbá és főleg biztonságosabbá tegyük. Hogy a temető NE rövidítő, átjáró, meg néhány üvöltöző vagy szeretkező fiatal szórakozóhelye legyen. Mert Barót a mi városunk (mindenkié!), a temető is. Korábban vagy később, de mindnyájan ide, a csend és béke honába kerülünk. Ezért a mi felelősségünk, hogyan gondozzuk, tartjuk karban, tesszük csendessé és békéssé a temetőt, végső soron városunkat. Mert a temető nem emberi hulladéktelep, hanem eleink örök nyugvóhelye. Mert az a közösség, amely nem tiszteli kellőképpen halottait, megpecsételi saját jövőjét... Kedves testvéreim, ha tehetitek, ajánljunk fel felekezeteink elöljáróinak egy kisebb összeget, például 5—15 lejt csakis a temető karbantartására, az egyházi adón kívül. Más városokban, például Sze­benben is, ezt teszik. Az ottani családi sírokért 10—10 lejt fizetek a temető adminisztrációjának karbantartásra. De ez nem azt jelenti, mint némelyek gondolnák, hogy sírjainkat és környékét ne magunk gondozzuk és tartsuk tisztán. Abban a reményben, hogy még halottak napja előtt rendbe tudjuk tenni temetőnket, maradok tisztelettel és teli reménységgel.

Erdős István, Barót